Január.
Míg az emberek sapkát húznak és csupasz nyakukat tekerik meleg sálba,addig én olyan meztelenre vetkőzöm,h csak lelkemet takarja vastag kéreg. Megadom magam a természetnek, mert ő tudja,mit csinál. Betakar puha,fehér takarójával, innom ad,h kibírjam tavaszig és úgy hűti le összes karom,h rekkenő hőségben ne élősködhessen rajtam senki.
Érdekes mód,a várakozás nyugtat és pihentet. Csak néha didereg rajtam egy-egy apró,pici láb egészen addig,míg a rám aggatott magokat meg nem eszi.
Február.
A várakozás átcsapott türelmetlenségbe. Oly sokszor melegedett az idő,h azt hittem készülhetek már a tavaszra.De nem!Még innom kell a vizet,h erősödjek. Mert hamarosan hófehér ruhát öltök magamra,az pedig rengeteg előkészülettel és energiával jár.
Március.
Óó..ágaimon ad koncertet az összes madár és micsoda dallamok hajnalban! Ha gyökerem nem ragaszkodna úgy a földhöz,biztosan táncolnék velük.De csak óvatosan!'hogy az ibolyákat el ne tapossam.
Április.
Bolond,mint az amatőr kertészem. Csodál és dicsér.Pedig minden évben ezt a fehér ruhát veszem fel.
A méhek úgy csiklandozzák virágaim,h kacagnék,ha lenne szám. Azt ígérik zümmögve,ettől lesz sok piros ékszerem,aminek a gyerekek és a rigók se tudnak majd ellenállni.
Azt hiszem,a legjobb barátnőm a kis babarózsa. Felöltözött ő is itt mellettem,csak az ő ruhája rózsaszín. Együtt hozzuk a levelinket és megsúgta a minap,h a diófa odavan értem. Azt mondta neki, h addig nem nyitja leveleit,míg én színpompás zöld ruhába nem öltözök,mert minden napsugarat megérdemlek ebben az apró kertben. Szégyellné magát,ha árnyéka rám vetődne.
Remélem,h nyáron összeérnek majd ágaink,így adva hűvöst azoknak,kik gondoskodnak rólam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése