2012. április 28., szombat

Az osztálytalálkozó.


Nagyrészt a gyermekkorom és szárnybontogató fiatalságom korszaka volt az általános iskola. A felnőttkor játszóterének homokozója,az első szerelem utáni sóvárgás véget nem érő szenvedései és az ÉLET egyszerűsített modellje. Megannyi történet,emlékek,amik akkor eszméletlen fontosak voltak és volt,h minden rajta,a pillanaton múlt,de azt a sok időt elhagyva már csak csacskaságnak tűnik.
Emlékszem,az első összejövetel a ballagást követően annyi űrt hagyott csak maga után, h a sokat látott fejeket egy izmosabb,érettebb testre cserélje. Mindenki ugyan úgy festett,csak a fiúk fickósabban néztek ki,a csajok pedig elkezdtek asszonyosodni. A fényképalbumok büszke tulajdonosai áradozva mutogatták addigi életük boldog változásait, csak talán én ültem ott mihasznán, hiszen se férjem,se gyerekem nem volt,még kilátásban sem. Ezt leszámítva és néhány sajnálkozó tekintetet,csuda jól éreztem magam,mert egyáltalán nem gondoltam,h bármiről is lemaradtam volna. A buli jól sikerült és még mindig érezhető volt,h az iskolás évek mindenkiben mély nyomott hagytak. Aki visszahúzódóbb volt,az csak a kanapé karfáján ült mellékesen,aki pedig a tanárokkal is szemtelen volt,az most is megjegyezte,ha valakinek jobb feneke lett tinédzser kora óta.
Az idő megint telt,csak úgy,mint a legtöbb nő alkata és ismét eljött egy évforduló ideje,amit érdemesnek találtunk megünnepelni. A sok "kellene"-t Miki fogta össze és dátumot kitűzve készülhettek az érintettek.
Eljött a nap és megérkeztem a helyre.Olyan jó érzés fogott el az ismerős szemek láttán,h hirtelen nem is tudtam hova tenni ezt az érzelmet. Az idő múlását nem fényképek által láttam viszont,hanem a kezdődő ráncokon és az öregedésen. Mulatságos volt,ahogy a pillantásokban a szüleiket láttam viszont osztálytársaimban.A mosolyok mellé az arcok lévő barázdákat,amik többet elárultak,mint bármelyikünk fordulatokkal teli élete és ahogy elkaptam egy-két mozdulatot,az jelentette nekem ezt az összejövetelt. Látni az elmúlást,ami valahogy mégis visszahozta azt,ami már nem lehet. Az egyik legszebb nap volt.

Nincsenek megjegyzések: