Öröm a semmiből.

Nem volt meglepetés,meghívásra mentünk. Együtt szerettünk volna lenni vele azon a napon,amikor átlépi a negyvenest.
Születésem óta ismerem és örömmel töltött el,h a barátja lehetek még ennyi idő után is. De azt hiszem,ezzel az érzéssel még sokan voltak így,akik vele együtt kacagtak ezen a jeles napon.
Mert tényleg csak az ünnepeltről szólt minden. Nem volt aprósütemény, falatkák,torta és semmi,amitől általában vendégnek érezheti magát az ember. De ez mind nem számított nekünk,mert láttam,h akiért mentünk, teljes szívéből örült és csak ez a fontos.
A hiányzó részeket pedig pótoltuk. Édes sütemény,torta és hajnalig tartó nevettetése a születésnaposnak.
Sok boldogságot:Egy barátod.

Aznap, anyásan.

Lányom szereti,ha az aznapi történeteket mesélem el neki,kicsit anyás verzióban.
A tegnapi így hangzott:

Körülötte hatalmas vásári lárma,hangos gyerekkacagás volt. De ő mit sem törődött az egésszel. Táncolt a szélben többi barátjával együtt,hosszú zsinórra engedve és várta,hátha megtetszik valakinek. Pedig csak pár órája töltötték meg testét élettel és mégis. A világnak azt a részét is szerette volna látni,ahol csend és nyugalom veszi körül egy olyan ember társaságában,aki csak őt szereti.
Türelmetlensége hamarosan gazdára talált. Egy copfos kislány addig ágaskodott az apja nyakában,míg el nem érte őt.
Őt,a kövérre fújt rózsaszínű unikornist. Arany szarvval és patával,égszínkék sörénnyel.
Ahogy az eladó a kislány csuklójára kötötte tiszavirág életű játékát,onnantól kezdve elválaszthatatlanok lettek. Együtt ültek fel a körhintára, kisvasútra és közösen palacsintáztak a sütöde bódéja mellett.
Az egész napos móka hamar kimerítette mindkettőjüket,így a kislány hazavitte magához,h megpihenjenek. A csuklóról lekerült a szalag, így a póni a mennyezeten talált fekvőhelyre.Pontosan új gazdájának az ágya felett. Egy darabig még nézték egymást,aztán álom szállt a szemükre.
Barátságuk egészen addig megmaradt,míg a hélium velük volt.
Itt a vége,huss el hélium....:)
....és már aludt is a kislány,akit Fanninak hívtak....

A csellengő viaszfigura.

Csak a Fannimnak néztem tündéres habfürdőt,mert imádja és akkor megláttam a csokoládés mini tusfürdőt...Óó..ezt meg kell vennem!..de közben már szagolgattam a karamellásat is. ..a gyümölcsösöket pedig csak azért hagytam ki,mert ha abból is veszek,akkor zuhanyozás után olyan leszek,mint egy óriási tutti-frutti....
Végtelen illatvágtámat az eladó állította meg, amikor egy akciós parfümöt kezdett mutogatni. Jesszusom! Mintha egy keleti kuplerájt tuszkoltak volna egy aprócska üvegbe. Neeem,nem. Köszöntem szépen,de nem tudnám magamévá tenni az édes émelygés tivornyázását. Ez persze nem igazán tetszett a végtelenül bűbájos elárusítónak és puszta kedvességből nekem ajándékozott egy szemránckrém próbatermékét:S Nagggyon figyelmes,vagyis ez övön aluli volt.
Ma reggel viszont legalább 90 évesnek éreztem magam,így hát kibontottam a mintaterméket.
Igen sok volt benne,de azt gondoltam,h a jóból sosem elég. Kinyomtam az egészet és az arcomra kentem azt gondolván, h nagyképűségem teremtett akkora ábrázatot a fejemre,h el tudjam oszlatni a krémet. Sikerült.
Míg a kezdő ráncaimmal küzdött a csodaszer,addig felöltöztem. Aztán volt még annyi időm,h rendet rakjak. Már lassan eltelt vagy fél óra,de a bőröm még mindig ellenállt a krém befogadására. Olyan lett az arcom,mint a nyers nokedli. Naneee....próbáltam lemosni,de vhogy rám ragadt vmi viaszféleség.
Az egész napom úgy telt,mintha egy szökött figura lennék Madame Tussaud panoptikumából. Úgy látszik,a krém nem fiatalít,hanem konzervál.Azt az állapotot,amikor magamra kentem.Remek.Örökre 90 évesnek fogok kinézni....

Ismretlen ismerős.

Egy boldog család tagja. Két helyes gyerekkel,jóképű férj mellett derűsen megörökítve egy képen.Talán egy jól sikerült hétvégi kirándulás lehetett. A nő pedig gyönyörű és végtelenül szimpatikus. Az az arc....ami annyira ismerős,csak nem tudod hová tenni. Iskola?Munkahely?Valamikor valamelyik buliból abban a hogyishívják társaságban?Az egyik csajom/faszim rokona?KI EZ??
Egy ideig keresed őt az emlékeidben és próbálod beilleszteni egy történetbe,de mivel ő jelölt meg téged,akkor biztosan ismeritek egymást.
Közel hétszáz ismerőse van,az ország minden tájáról.Ha nem hagyna nyugodni az ismertsége és megpróbálnád kikövetkeztetni,akkor sem menne. Mert üzenetben azért ciki lenne megkérdezni egy ilyen szép és komoly nőtől,h:- Ne haragudj,de honnan ismerjük egymást?
Így hát,mivel mindenki baromi illedelmes ezen a közösségi oldalon, visszajelölik. Pedig az utcán elmennél mellette, mert fogalmad sincs hogy KI EZ??
Születésnapja is nem olyan rég volt. Boldog-boldogtalan felköszöntötte és elhalmozták jókívánságokkal. Akik még most sem tudják,h KI EZ??
Én viszont tudom. Egy férfi,aki a személyes találkozók híve,csak a céges oldalunkon szeretne tevékenykedni.Ehhez viszont elengedhetetlen volt a regisztráció. Hogy ne lógjon ki a sorból,lett neve (kitalált), rengeteg ismerőse és temérdek tevékenysége. Kitalált személy,aki a fészbukkon életre kelt.....

Reggeli kitekintet,avagy pit-bull...terrier....

Mert szükség van rá,h boldog legyél. Vagy ahogy mondani szokták:A pénz nem boldogít,csak amit érte lehet kapni. Bárhogy is csűrjük-csavarjuk, sokszor kell ahhoz,h minőségi életet élhessünk.
Íme néhány reggeli tekintet:

Ahogy belátok az üvegablakon keresztül a lottózóba,egy világos inges,jól öltözött férfi mered az öttalálatos formanyomtatványra,mintha tudná a nyerő számokat,csak most éppen nem jut az eszébe..Hm.Látszólag nem is lenne szüksége a főnyereményre,mégis boldogtalan az arca.

Egy apró portásfülkében egy középkorú kopasz ember ül.A mozgástere maximum 4 négyzetméterre korlátozódik. Lehetne boldog,mert van munkája. De ő mégis másról álmodik. Háttérben: a sikeres út,a gazdagodás titkának kulcsát hallgatja cd-n.

A hajléktalan.Kocsisorok közt járva szedi össze a napi keresetet. Szívósan menetel az autók mellett.Úgy ragaszkodik ahhoz,h a másfél literes flakonban az olcsó bor lötyögjön,mint az olimpiára készülő sportoló,h világcsúcsot dönthessen. Ha talán nem az alkoholba fektetne ennyi energiát,hanem az álmai megvalósítására,akkor boldog ember is lehetne.

Aztán lehet,h egy unalmas okoskodás részemről,hiszen ezek csak pillanatok,amiket látok és mégis. Ha vki nem azt az utat járja,amit valójában szeretne, akkor azonnal kiül az arcára. Pénzzel vagy pénz nélkül.

Olvadáspont.

Léptem már sivatag homokjában, de nem húzott annyira magába,mint tegnap a meleget árasztó aszfalt.Mintha száz keze lett volna,mi körülfogta bokám,h maradásra bírjon. Közben összejátszott a Nappal, h bőrömet perzselje csontig hatolva. Pedig a táv rövid volt és mégis oly hosszúnak tűnt ebben a forróságban. Csak remélni mertem,h az autóm nem holmi délibáb volt a parkolóban és nem szemem kápráztatta a levegő.
Ahogy kinyitottam az ajtót és beszálltam a kormány mögé, akkor éreztem igazán,h milyen lehet annak,kinek élete az ördögé lett. Ha viszont a Jóisten megteremtette a világunkat,akkor megteremtette a légkondit is. És lám! A túlvilági büntetés helye egyszeriben földi paradicsommá változott. A parányi helyen pillanatok alatt kellemes hűvös áradt szét és ha vidám vasárnap lett volna,akkor azt mondtam volna,h Hállelujah!
Az utam kora tavaszban telt és csak akkor éreztem újra a nyár tombolását,mikor ismét elhagytam a kocsit. Ruhám eggyé olvadt a testemmel és kezdett szétesni,mint Salvador Dali képén az Elfolyó idő. Látványom már-már szürrealista mód festhetett,mikor beértem a 20 fokos irodába. Kis idő múlva aztán formám ismét elnyerte állagát,ahogy a kocsonya a hideg télben és pimaszul teázgathattam,ami majd leégette a nyelvem a forróságtól.