Valaki.

Érdemes úgy élni,h megfeleljünk környezetünknek,a szabályoknak,h rengeteg vágyunkat, perverz kis fantáziánkat elfojtva csak elképzeljük az elképzelhetetlent? Megéri e mindenáron kitartani elveink mellett, hűséget fogadni a Mindenható előtt, hinni abban, h a kutyából nem lesz szalonna és majd az idő úgyis mindent megold?
Hogy is jelenthetném ki egyáltalán,h igen,akár nagybetűvel írva,ha egyszer sem próbáltam meg gátlástalanul elengedve élni az életet akár egy fél órára is?
Mert aki a legbensőbb kívánságát nem teljesíti önmagának, az sanyargatja a lelkét. Ha valóban figyelek magamra,meghallom a testem hangos zaját,amit a bőröm valamelyest tompít a lármából,megkapom a válaszokat a kérdéseimre.Legyen az távoli világban élni öreg koromra, kimondani a szót:szeretlek és nem azért,h végképp megijesszem,hanem,mert valóban így érzem abban a pillanatban. Kipróbálni a végtelen magasságot hőlégballonban, csoportos szexben lazsálni, őszintén véleményt mondani és elengedni,h megtarthasd.
Olyan sokan vagyunk már a Földön,h lassan kevés lesz ez a hely. Mégis,nem együtt élünk,hanem egymás mellett. Kevesen vannak,akik figyelik mosolyod közben a ráncaid, elkapják tekinteted és csak azért megérintenek,h érezzenek. Kevesen. Vagy éppen hogy csak egy valaki.......