Ma olvastam egy szakítós blogot.Hát beszarás!
Mennyi ember tud szakítani!!Szenvedni,gyötrődni!:))Na persze énis meghaltam már egy párszor, de mindig kaptam egy új életet utána.Mint egy számítógépes játék. Sőt!Még a kapcsolatokban is úgy tudtam kínlódni,mint egy drámai hős!
Sosem felejtem el, hogy az első szerelmem, kit Csákány Tibornak hívtak,mm..kb..5.-es korom óta szerettem (8.-os koromig) Mit szerettem?!Imádtam. Ő volt a legmagasabb, sportolt, nagy kék szemek, és minden lány meg volt érte veszve. Mivel ő volt a legmagasabb,nagy kék szemei voltak és sportolt:))
Természetesen, észre sem vett, pedig úgy néztem rá,mint a liba a kukoricára,két szünet közt és az órán róla ábrándoztam. Ez meg is látszott a tanulmányi eredményeimen.Talán ha kevésbé lettem volna romantikus alkat,többre is viszem.Aztán a banketten felfedezett magának. Nem volt nehéz, mert szinte a potenciálisan jó nőket már kilőtte az egész felső tagozatból. Ígyhát maradt a következő kör, a kevésbé jó nők,viszont jópofák.Én ide tartoztam. Sok fiúbarátom volt, de mivel olyan lapos voltam, mint egy lángos, nőként egynek se kellettem. Viszont jókat mulatozhattam lánytársaimon,akiket a srácok kibeszéltek. Hol is tartottam?..jaigen.A CSÁKÁNY TIBOR.Igen,igen,Ilyen nagy betűkkel gondoltam rá mindig. Szóval a bankett. Ott azt mondta, hogyha nem lehet az enyém,vagy ővé,mittudomén már hogy volt, akkor kitudja mi lesz?!Ezt nem hagyhattam,ezért jártam vele. Napersze.Odáig voltam,meg vissza.Amikor megfogta a kezem,úgy vigyorogtam,mint egy ütődött.Valószínű,hogy ezt hamar elunta, mert két hét után simán elhagyott, én meg sírtam éjjel és nappal,hogy nem lesz férjem. Mert azt hittem,hogy Ő lesz:)
Azóta eltelt 22 év. Már az arcára sem emlékszem és rengeteg fiúnak leírtam a nevét nagybetűvel:)Visszagondolva, mókázok a különféle vergődéseimen,de akkor halálosan komoly volt. Minden egyes szakítást tragikusan fogtam fel,és a világfájdalmam olyan nagy volt, mint az univerzum!Most 36 éves vagyok és simán tudok szenvedni.Ez is oylan lehet,mint a biciklizés?:)))csak bele kell jönni?:)))..csak már az évek folyamán finomodott a lángolás. Már nem olyan erdőtűzféle,hanem tábortűzszerű.
És nem hiszek el mindenféle hülyeségeket. Rutinossá tett a sok szerelmi halálozás:)...kiégtem?óóó..neeem..a szerelem éltet és még hiszem,hogy létezik az örökkön örökké...ezért se mentem még férjhez:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése