Mert sütni sem tudok. Pedig gyakorló anyukaként már egy csomó mindenre rá lehetett venni. De ez a légyszilégyszi-szöveg a sírba kerget. Najólvan Fannikám.Megcsináljuk.Holnap.Jó? (ugrálás egy helyben, utasítások az elkészítésre vonatkozóan,vagyis, csak rózsaszínű lehet a pillangótorta.)
Anyám vállalta a piskóta elkészítését.Szerintem hátsó szándékkal.
Amikor kész lett,egy lapos,kerek kis semmi figyelt a szilikonformában,de a barbie újság (!) pontosan megmutatta,hogyan kell pillangó formát öltenie a megsült tésztának.
Pár perc alatt a tálcán elevenedett meg annak a lepkének a másolata,ami tegnap előtt beszállt a sötét szobába.Csak annak szerintem foga is volt és nagy karmai.Nagyon féltem.
Szóval,nagyjából már körvonalazódott Fannim vágya,de még hiányzott róla a rózsaszínű máz. Semmi más nem jutott eszembe a puncspudingon kívül. Hát..így lett az íze is eldöntve. Szép vékonyan elkezdtem rákenni a remegő krémet és egyre inkább éreztem,h valahol megbújt bennem egy cukrász. Annyira magával ragadott a kreativitás,h kedvem lett még szebbé tenni ezt a csodálatos pillangót. Rászórtunk kis cukorkavirágokat és banánból kikanyarintottam két csápot a fejrészre. Na.
Így kell igazi barbiepillangótortát készíteni!-mondtam a lányomnak mikor kész lett és azzal a lendülettel be is raktam a hűtőbe,h szilárduljon meg rajta a puding.
Egy óra múlva ránéztem. Vagyis rácsodálkoztam.Vagyis rosszul lettem. A látvány egy oszlásnak indult molylepkére hasonlított,mivel a pasztelszínű cukorka szétolvadt a langyos pudingban. Lila és sárga foltok éktelenkedtek a szárnyakon,a banáncsáp pedig elkezdett barnulni.
Közös elhatározással úgy döntöttünk Fannimmal,h levisszük a mamához,aki ha feláldozza végtelen gyomrát,akkor megetetjük vele.
Anyám arcán cseppet sem látszott az elkeseredettség. Furcsa kettősség mutatkozott meg rajta. Szavaival a sajnálatát fejezte ki,de mozdulatai a torta felé mást mutattak. A süteményes lapáttal egy hatalmasat szelt az édes rovarból és közölte,h az íze nem is olyan rossz. Félóra múlva pedig a furcsa desszert egy morzsáig eltűnt.
A tanulság ebből az,h a külső nem mindig számít. És ezt most nem ronda emberként mondtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése