Nem hetekre mentünk,csak néhány napról volt szó. Legalább olyan messze,h hiányozni tudjon az otthon.
Az autópálya unalmas záróvonalai után,egy erdőt keresztül szelve érkeztünk a hotelbe. SzOT-üdülő újratöltve annak,aki bírja a családi hangulatot. Nekem nagyon bejött.Talán a gyermekkoromat hozta vissza,amikor beutalónk volt,h az ismerkedési esten furán egymást nézve,a búcsúesten pityeregjünk két hetes ismerkedés után.
Hévíz gyönyörű. Már az első nap lesétáltunk a tóhoz,h Fannim lássa a mama élménybeszámolóinak helyszínét. Hatalmas terület, rengeteg vízen lebegő öreg nénik és bácsik látványa tárult elénk. A találékonyak kiszuperált autógumi belsővel,a modernek habszivacshurkába tekerve tartották magukat a tó tetején. Egyben volt mókás és megnyugtató.
Ahogy haladtunk befelé,úgy lett egyre nyüzsgőbb a város. A vásári hangulat teljesen magával ragadott minket. Lángos, tükrös mézeskalács,kürtöskalács körbelengett illata és a számlálhatatlan kalória mind nem számított,hiszen velneszcsomagot vettünk :)
A reggelik isteni finomak voltak. A rántottát újraértékeltem,meg azt finom süteményt,ami tele volt barackkal. Az ebédet persze tolmácsolnom kellett a séfnek,h miként főzze meg,de belátó ember lehetett,mert másnap a tányéron lévő ízharmóniával kért elnézést.
A vacsora pedig? Te jó ééég....az a harcsapörkölt tö-ké-le-tes volt!!!
Az étteremben eltöltött időt próbáltam egyenes arányba hozni az edzőteremben eltöltött idővel. Nem tudom,h a futás és az ellipszis tréner mit tudott leharcolni a testemről,de szerintem így itthon a tükörbe nézve, hazahoztam azt a pörköltet,meg néhány süteményt.
Próbáltam úszni is néhány hosszt,de aztán rájöttem,h nem is tudok úszni,így inkább a tófürdőben ellesett technikát alkalmaztam. Csak lebegtem a vízen.Végül is..az életkorom megvan hozzá..Ellazítottam magam nem félve attól,h a sok medencében való tartózkodástól kopoltyúm fog nőni.
A szárazföldi időt barangolással töltöttük. Hévíz felfedezése, Keszthelyen a Festetics Kastély megtekintése. Gyönyörűűűű...
A kastélyparkban bóklászva igazi grófnak,grófkisasszonynak képzelhette magát az ember. Kedvem szottyant kilovagolni,ha lett volna lovam és a nagy melegben kiengedni egy kicsit a fűzőmből,ha olyan ruhát viseltem volna. Persze,nem sok időt tölthettem a 18.században. Fannim már húzott kifelé,mert "anyu vegyük meg azt a hűtőmágnescicát". Na,ennyit a nemesi származásom megéléséről.
Az utolsó napokat ismét zsír és uszonynövesztéssel töltöttük. A fejemből a maradék agyvíz zavaros felszíne is leülepedett,talán a metróújság gyenge keresztrejtvényét se tudtam volna megfejteni. Totálisan lekapcsolódtam arról a világról,ami a hétköznapjaimat hajtja, habár egyszer eszembe jutott a kutya.
Mivel semmi sem tart örökké,így ez a nyaralás is véges volt. De ahhoz elég hosszú idő telt el,h várjam otthon az étkezőben a svédasztalt és ebéd után kérjek egy kapucsínót a fotelban merengve. Na,azt várhatom:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése