Próbálom összeszedni magam,de vhogy a kanapé csak visszatart párnáinak ölelésével. Beletörődve hagyom,mert tudom,h ez amolyan szent hely a házban,ahol mindenki meggyógyul.
A testem ég a láztól,kedvem semmi és ebben nagyban hozzájárul az a rózsaszín unikornis,ami azóta figyel unottan a mennyezetről,mióta hazahoztuk a vurstliból.
Féltucat fájdalomcsillapító után azt hittem,h flash back-elek,mert a fejem felett a póni elindult,aztán rájöttem,h nyitva az ablak és a szél kerget az őrületbe. Már csak azt a sárga agyagcsigát kéne megmagyaráznom,h került a polcra. Délutánra ennek is meglett a miértje. Fannim kivette a szekrényből,h együtt lehessen a teknősbékával,aki szintén folyamatosan figyel.
Azt hiszem,ha meg is gyógyulok,pszichiátriai kezelésre mindenképp el kell járnom.
Na hívom az orvost,de most melyiket?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése