Sok műhó semmiért....

Bejönnek hozzánk és meglátják. De szép fa!! Ja?Műfenyő?
 Megmondani sem tudnám,h melyiknek van nagyobb haszna...Az igazinak,amit kivágnak az erdőben,aztán a kukába,de addig is felelős volt a jó levegőért vagy amit a szekrényből előhúzol és leporolsz,de ki tudja,h mennyi környezetszennyezéssel járt az előállítása? Nem agyalok rajta...
Érveim egyszerűen a következők az összeillesztős fa mellett:
Nem lesz görbe,csak ha úgy hajlítod.
Nem kell faragni az alját,habár meg lehetne tenni vele.
..és a legfőbb szempont,ami viszont garantált....
Ha megismersz valakit nyáron és szeretnéd,h már legyen vele karácsonyi emléked, akkor egyszerűen csak megfőzöd az ünnepi menüt, kiszeded a dobozából a fát és feldíszíted. Műhó az ablakra, piros harisnya (a hangulat kedvéért) és a szarvasagancsos fejpántot se felejtsd!!!!
A romantika jegyében mindenképpen a műfenyő.

belső szemeimmel...

Azt mondta ma egy ismerősöm,h neki az a szerencséje,h olyan szép szemei vannak,mert így elég sok nő rajta tudja hagyni a tekintetét,akiket aztán kedvére szugerálhat. (nem ezekkel a szavakkal,de vhogy így hangzott.) Hááát..nekem nincs szép szemem.Mm..jó lábaim se.Talán a mellem! Áá..az sem. Szóval,tulajdonképpen nincs is rajtam semmi szép.Se együtt,se részekre bontva külön-külön. Habár ha vki mindig csak a füleimet látná...talán..mindegy,,
Így hát,el kellett gondolkodnom azon,h talán a belső értékeimre kéne koncentrálnom. A franc! De hát én még kedves sem vagyok!A jóság is hiányzik belőlem,na meg az a fura szó...empátia?!....Csak abban bízhatok,h vkinek még így is kellek....
 

Rózsaszínű tűzoltó.

Volt egy időszakom, mikor anyámmal kettesben töltöttem néhányszor a karácsonyt. A környezetemből nézve szomorúnak tűnt és valójában is az volt,de valahogy mégis megpróbáltuk kihozni magunkból a legtöbbet úgy,h közben azokra gondoltunk,akik már nem lehetnek köztünk.
Elhatároztuk,h szakítunk a hagyományokkal, a sablonokkal és mindennel,amit lelkünk mélyén nem akartunk. Se karácsonyfa, se halászlé.Anyámnak egyébként se ment egyik sem.
A fa mindig görbe volt és féloldalas,a halászlé pedig....ne is beszéljünk róla. Nem kellett a késztetés ajándék vásárlásra, darált dió és mák hajkurászása és tulajdonképpen semmi,ami közelharccal járt együtt.Eszméletlen jó volt az a semmittevés,ami a nagy készülődés feszültségében örök nyugalommal ringatózott. A televíziónak is fityiszt mutattunk.Elegünk volt a Reszkessetek betörők összes részéből és "Makaluki"-ból. Amerika télapóvariációinak jövéséből és menéséből. Romantikát akartunk! Pontosan azt,amiért anyám egész házasságában sóvárgott, én pedig az egész életem leélném ábrándokat kergetve. Meg is találtuk a karácsonyi rituálénk új eszközét. Büszkeség és balítélet. Mind a hat részt képesek voltunk egymás után megnézni és Colin Firth tóban csobbanását követve ámulni és visszatekerni és újra ámulni és megint visszapörgetni és ámulni,szóval rongyosra nézni a videokazettát. Ez az,amire igazán vágytunk! Visszamenni Észak-Anglia 1800-as évek nemesei közé. Bálozni,férjet fogni,kilovagolni, átöltözni ebédhez,átöltözni a vacsorához úgy,h közben egész nap pizsamában is ülhetek a kanapén.

Aztán az idők változtak.A következő években a ház ismét megtelt vendégekkel az ünnepekre és az aztcsinálokamitakarokkarácsonyunk véget ért. Saját magamnál sokkal fontosabb lett a lányom, így  kénytelen voltam a Bennet család történetét és Mr. Darcy vizes ingének testére tapadását részletekben megnézni más-más időpontokban. Találnom kellett egy másik filmet, ami rövidebb volt,de legalább annyira romantikus.
Választásom a Love actually-ra esett. Jó néhány évet el is vitt karácsonykor,mikor rátaláltam a Férj és féleség-re (The accidental husband). Atyaég!!
Először is,hálóingben megnéztem a filmet. Ettől nem tágítottam. Aztán gyorsiramban főztem,sütöttem,takarítottam, mert filmet néztem. Mivel tetszett,ezért megint megnéztem. Hát ez a Jeffrey Dean Morgan!!Najó.Mindjárt itt voltak,de én még mindig kócos hajjal, a filmbéli tűzoltóról fantáziáltam. Közben odaégettem kissé a húst,több rumot raktam a meggyre,ami aztán a gesztenyekrémlevesben lakdolt és emellett kezdett a mézelkalácslikőr is a fejembe szállni.
Szerencsére, a karácsonyfával nem sok dolgunk volt. Csak leporoltuk,összeraktuk és hajtogattuk.Műanyag. Fannim fája pedig mellette,giccsesen feldíszítve próbált némi komolyságot kölcsönözni az ünnepnek,de valahogy sehogy sem ment a rózsaszínű tűleveleivel. A miniatűr,színes égősorral méginkább mókás lett.

Mire a vendégek megérkeztek, az ételek elkészültek, a fenyő illat helyett a baconba tekert pulyka bukéja töltötte be a lakást, aminek a kutya örült a legjobban. Szánakozó tekintete szinte kérlelt,h ne hagyjuk ki a főfogásból. Nem hagytuk.

A nap végén összegeztem,h ki örült a legjobban karácsonykor. Három első helyezet volt.
Fannim,aki a mamától két "álmomban sem gondoltam volna" ruhát kapott. Rozi,aki a maradék göngyölt húst kapta,plusz a nem sikerült ételekkel és végezetül pedig én. A tűzoltóra gondolva voltam boldog a Férj és féleség c. filmből,mert annyira....mm...jóképű?....vagy csak egyszerűen a karácsonyi romatika.

Run DMC.Karácsony.

Boldog karácsonyt! Mindenkinek kívánom!

Világvége,avagy vihar a biliben.

Most nagyon úgy néz ki a Sors/Mindenható/Isten/Istenek/Magasabb rendű lények/stb. további óhaja,h még éljek ebben a világban és maja ide vagy oda, de létezzek és képviseljem bolygóm a hatalmas univerzumban.
Ígérem,h hűséges leszek a Földhöz, megpróbálom szeretni embertársaimat és még vészesetben se megyek be a cébéá-ba. Nem pazarlom a vizet,áramot és tényleg kipróbálom azt a mosódiót,habár az az öblítésnél még tényleg habzik?
Na mindegy,, megpróbálok a szívem legmélyén a legaktívabb grínpíszes lenni,jobban ki fogom mutatni,h amúgy szeretem a semmirevaló házőrzönket,a Rozit és kevesebbet fogom gyakorolni fajunk elterjedésére vonatkozó elengedhetetlen mozdulatokat,hiszen amúgy is túlnépesedünk.
Azt hiszem,ennél többet akkor se tudnék megígérni,ha a maják konkrétan megemlítettek volna a jövendölésükben. Persze,az is elgondolkodtató,h saját magukat miért nem tudták megmenteni?
Mindenesetre,nagyképűen kijelenthetem,h szükég van rám,szeretnek az égiek és a világegyetem komoly részese vagyok,hiszen még élek!!:))

Csokoládékonyha házilag.

Elegem volt a mitvegyek-ből és a felesleges dolgok vásárlásából.Idén elhatároztam,h saját készítésű ajándékokkal fogom meglepni azokat, akiket szeretek.Meg a családtagjaimat is.Egyedül az én Fannimnak fogok játékot venni,mert ha megfeszülnék se tudnék házilag barbit barkácsolni.

Összeszedtem a lehetséges finomságokat. Mézeskaácslikőr, gyümölcslekvár és bonbonok lesznek a menün.
A lekvárral kezdtem,mert az tűnt a legegyszerűbbnek. Csak gyümölcs és cukor kellett hozzá. Keverem,kavarom és kész is. O.K.
Málna.Mert azt szereti. Beleöntöm,rá a cukor. o..óóó...gyorsan gyorsan...le ne ragadjon...najólvan..kezd olvadni.Miért ilyen híg? Anyámat hívtam. Uh.Ki a fazékból.Passzírozni kellett,mert a túl sok apró mag tönkre tette volna az élvezetet. Nincs is szűrőm!!! (Anyu!Van szűrőd? Van.Gyere le érte. Van szűrőm!)
Átszűrtem,de az alapanyag kevesebb lett. El is gondolkodtam. Egy kiló málnának tulajdonképpen a fele mag?! Mindegy,,..a lényeg,h még időben fel lettem világosítva,h bizonyos gyümölcsöknél a passzírozás elengedhetetlen. A továbbiakban már lazán,fél kézzel, ahogy Harry Potter a varázspálcájával,úgy irányítottam fakanalamat a lábosban....capitulatus baziteo!.....
Egyre sűrűbb lett és közben folyamatosan kóstolgattam. Mi ez a mellékíz?....mi lehet?....amíg filózgattam rajta, elmosogattam,betöltöttem egy mosást és megnéztem a neten azt a bonbonreceptet. El is telt az idő. Már biztosan az a kis üvegre való lekvár is elkészült.
Kakaó ó-nélkül!!!!! Teljesen besűrűsödött! Gyorsangyorsan..le a tűzhelyről!!
A kanalat megpróbáltam elválasztani az edénytől,de beleragadt. ( Ilyenkor az a lényeg,h maradj higgadt, és legyen erős kezed,h ki tudd húzni azt a nyavalyás.....ka....na...lat.)
Málnaízű ragasztó. Milyen ajándék lehet ez???Szabadalmaztassam?? hmhm...kuka.

Maradt a bonbon és a likőr mintagyártása.
Folytattam a bonbonnal. Egyszerűnek tűnt,habár málnalekvárral szerettem volna tölteni az egyik félét,de az a szag?!...namindegy..
Két vonalon indultam el. A zserbós és az epres-marcipános vonulat mentén haladva.
Adott volt egy szívecskés és egy hagyományos szilikon forma.Minden egyes lépés között a hűtőben pihentek a csokik,amikor viszont formázni kellett,akkor gőz fölött próbáltam lágyítani a kis tégla testeket.
Egész jól haladtam.Az öntőformák kezdtek kitöltődni és a csokoládé kezdte átvenni az uralmat a konyha felett. Kezdetben csak  konyharuha lett csupa-csupa kakaós máz,aztán az összes evőeszköz amihez nyúltam és tulajdonképpen minden,amihez hozzáértem. Talán megúsztam volna,ha néha kezet is mosok,de erre már csak akkor gondoltam,amikor a számítógép klaviatúrája,a mosógép indítógombja és a bejárati ajtó kilincse csokis nem lett (mert közben jött az unokahúgom kóstolni).
A végeredmény tekintetében csak reménykedni mertem,h a kertben nőtt diónk gyümölcse kellő arányban vegyült el a baracklekvár társaságában, étcsokiban hemperegve.

A végső kihívást a likőr jelentette. Sikerélményem addigra már megjött,mert a bonbonok elég jól sikerültek.
Nagyképűen és bátran,méricskélés nélkül,csak úgy szemre,el kezdtem egy tálba kanalazni a nutellát. Amikor folyékony halmazállapotú lett a gőz felett,átöntöttem egy másik edénybe,ahol összekevertem a tejszínnel. Teljes mértékben felnőttmunka volt,mert a hozzávalók között vodka szerepelt,ráadásul az arányok tekintetében a koncentráció igen magas fokán kellett,h álljak.
Mivel a féldecis vodka elég drágának bizonyult,ezért úgy gondoltam, h veszek egy nagyobb üveggel. Elvégre nem romlik meg!:)
Hol is tartottam?Ja?Igen. Szóval nutella,aztán tejszín,fűszerek,vodka.Egy olyan másfél deci.Vagy kettő. Najó..majd kóstolgatom.Az arányok tökéletesítése miatt.
Huh...Aljas egy varázsitóka lett belőle. Önbizalomhiányra,nagyobb bátorságra és szebb énekhangra mindenképpen ajánlott.

Végezetül,h remekműveimet illő csomagolásban részesítsem majd,a bonbonoknak díszes papírdobozt,a likőrnek pedig csillogó kövekkel díszített üvegeket gondoltam. A doboz adott, az üveget viszont a saját kétkezi munkámmal szerettem volna feldobni. Az üvegtetőt megfestettem arannyal, ami pontosan annyi koncentrációval járt,mint a vodka kimérése a nutellába.
Amikor jól összekentem az asztalt,a terítőt és a ruhámat,akkor ünnepi hangulatomban ráragasztottam a köveket is. Pillanatragasztót használtam,így kis időbe beletelt,mire az ujjamról áttettem az üveg zárókupakjára. Koncentráltam,koncentráltam és baromira koncentráltam.

Befejezésül aztán minden édességet sikerült becsomagolnom (bonbonok külön arany vagy bordó fóliába),akkor fáradtan lerogytam az étkezőben egy székre és körbenéztem. Minden csoki volt és aranyfesték.
Meg az a fura szag...még a lekvárfőzés után..../másnap vettem észre,h megpörköltem a konyharuhát/.....

Ma kaptam egy süteményreceptet drága unokahúgomtól. Jövőre díszdobozba öltöztetve azt fogok készíteni:))

Apokalipszis. Most?!

Egy kedves barátom azt hitte,h  lemaradt a világvégéről,pedig még csak most fog eljönni. Már akinek. Mert én már túljutottam rajta,amikor a Csákány Tibor elhagyott 13 és fél évesen. Állítólag, még kis pisis voltam hozzá képest.
Persze,el tudom mesélni azoknak az érzést,akik még csak most várják a maja naptár jövendölését....
Nalássuk.
A világ valóban összeomlik és tényleg káosz lesz.Nem értenek meg a szüleid és te sem fogod megérteni őket. Úgy fogod érezni,h egyedül vagy,így hát mindenképpen szerezz be egy kutyát,aki feltétel nélkül szeret. Anyádnak próbáld meg majd elhinni,h igenis,lehet még férjed.
Hol rázni fog a hideg,hol pedig olyan érzésed lesz,mintha menten meghasadna a szíved. Nyugi.Nem fog.
Viszont! Ha bízol abban,h erős vagy és túl élsz mindent,akkor  biztos lehetsz benne, h ez sem tart örökké. Újra sütni fog a Nap,tavasszal rügyeznek a fák és egyszer találni fogsz majd vkit,aki SOKKAL jobb lesz,mint a Csákány Tibor.
Ennyit a világvégéről.

Akit kihagytak,avagy üres a csizma.

Kedves Télapó!

Csak arra tudok gondolni,h vmi tévedés történt.
Az utca végén ugyanúgy ki volt világítva az a ház, az oldalán felmászó mikulással és csupa fényben áradó ablakokkal..Aztán hozzánk közeledve megint pont ott állt a kertben kivilágított őzike,a karácsonyfa meg az a hóember. Még a színes izzósorok is azon a helyen voltak,ahol tavaly.
Könnyebbségnek a hátsó szomszédaink is egyfajta leszálló pályát készítettek elő neked,h egyszerűbb legyen a rénszarvas szánnal megállni.
Jó. A csizmámat nem raktam ki,de te is pontosan tudod,h nem fér a két ablak közé és különben is,mindig az előszobában hagyom, KITISZTÍTVA!!!!
Ráadásul,még segítettem is,h hamarabb végezzél,mert az összes többi családtagomnak én kötöztem a bejárati ajtójuk kilincsére a csokoládékat. Fel is címkéztem mindet a te aláírásoddal!!!
A Fannimnak is megtömtem a rózsaszín hótaposóját,mert tudtam,h reggel az lesz az első,h megnézi jártál e nálunk.
Mindenki kapott vmit:((((....még a nagyobbik unokahúgom is a barátjával.Pedig nálad még át sincs írva a lakcímük,mert nem rég költöztek az egyik lakásunkba:((
Mindenki,csak én nem:((
Rossz voltam?Nem hiszem,mert akkor legalább virgács lett volna.
Egyszerűen semmire sem tudok gondolni,csak arra,h véletlenül kihagytál:((
Ha tényleg így van, akkor az előszobában van a csizmám,az a fekete hosszú szárú. Nem kell telerakni,mert rámenne a krampuszok fizetése.Elég lenne,ha csak egy maroknyi cukorkát szórnál bele,mert akkor tudnám,h szeretsz még.

Én még hiszem,h létezel:(

Fel a fejjel!

Megint az a csattanás.
Reakció: Naneee....
Első kérdés: Még ebben az életben vagyok? /közben körbenézek magam körül/
Kárfelmérés: Kéz és láb megtekintése,h ugyanabban a pozícióban vannak e. Agyam gyors feltérképezése,működésére való tekintettel..Ebből irányuló kérdések: Milyen évet írunk?Ki az örökös titkos szerelmem? Hány éves a kapitány és mennyi egy töketlen fecske maximális repülési sebessége?
Első mozdulatok:Kiszállás az autóból ijedten és dühösen.
Miértek:miért kell mindig rohanni? a gyalogos miért gondolja,h csuriban van,ha rálép a zebrára és ezt miért teheti meg bármikor? az autós miért gondolja azt, h minden helyzetben tud fékezni? miért fontosabb egy női andalgó test figyelme,mint a velünk közlekedő autóstársainké?miért?és miért?megint miért? miértmiért?

Mert mindig a csattanással kezdődik.Aztán a "mindenki jól van?". Persze,persze.....csak a nyakam.
Már úgy kéne kinézzen a fejem,mint anno az a játék.Egy fagyi tölcsér tetején volt egy gombóc és ez a kettő egy madzaggal volt összekötve. Az volt az ügyes,aki egy mozdulattal a gombócot vissza tudta rakni a tölcsér tetejére.
Most az lenne az ügyes masszőr,aki a nyakamra egy mozdulattal vissza tudná rakni a fejem a helyére. Madzag nincs, a fejem nagyobb,mint 10 gombóc fagyi, kézügyesség előny,de nem fő szempont.

Ütközés utáni öröm: Nincs jelen a lányom és továbbra is az ő anyukája lehetek, minden porcikámmal.
De mit keres a lábam a nyakamon?

Miért én?

Ahogy mondani szokták,az érintést mindenki szereti.Kivételt ez alól néhai Cecília nevű macskám képezte,de szerintem ebbe most ne menjünk bele. Ebből jön a következő kérdés,vagyis hogyan is juthatunk hozzá jóleső, testet és lelket gyógyító simításokhoz?
Semmiképpen nem javasolnám tömött buszon való egymáshoz dörzsölődést, mert nem biztos,h jó szívvel adnák.Persze,akinek ez jön be,annak hajrá!
Én mégis a masszázst ajánlanám.Bármelyiket! Amit úgy érzed,h a legjobban megérint,amitől minden porcikád megmozdul,életre kel,majd ellazul. Lehet ez mélyizmokat átmozgató svédmasszázs, meleg energiát adó lávaköves,vagy a shiatsu masszázs ringatása, ha tetszik. A lényeg,h jólessen az érintés.
Masszőrként nem tudom eldönteni, h melyik a legjobb masszázs,mivel mindegyiket nagyon szeretem adni és kapni,viszont azt igen, h mi az,amit mindig figyelembe veszek. Ezeket a szempontokat szoktam nézni akkor is,ha hozzám jönnek a vendégeim és nem én fekszem átadva magam a kényeztetésnek.
Csak is természetes anyagokkal dolgozom.Tartósító- és színezékmentes termékekkel.A bőrnek a legfinomabbat! Olyanokat,mint a borókabogyóolaj, rozmaring,citromfű, árnika,vagy akár a fekete nadálytő ereje.
A másfél,olykor kétórás alkalmak CSAK a vendégről szólnak. Nem beszélek a hétvégi bevásárlás viszontagságairól,nem telefonálok közben, mert a test minden rezdülésére figyelek.
Mivel megtanítottak és nem betanítottak és szeretem amit csinálok,ezért minden energiámat és teljes lelkemet belerakom a masszázsba. Azt szeretném átadni,amit én is szeretek kapni.Érintést, gyógyítást,felszabadító érzést.
Mindenkinek szívből ajánlom...Magamat:)