Elhatároztuk,h szakítunk a hagyományokkal, a sablonokkal és mindennel,amit lelkünk mélyén nem akartunk. Se karácsonyfa, se halászlé.Anyámnak egyébként se ment egyik sem.
A fa mindig görbe volt és féloldalas,a halászlé pedig....ne is beszéljünk róla. Nem kellett a késztetés ajándék vásárlásra, darált dió és mák hajkurászása és tulajdonképpen semmi,ami közelharccal járt együtt.Eszméletlen jó volt az a semmittevés,ami a nagy készülődés feszültségében örök nyugalommal ringatózott. A televíziónak is fityiszt mutattunk.Elegünk volt a Reszkessetek betörők összes részéből és "Makaluki"-ból. Amerika télapóvariációinak jövéséből és menéséből. Romantikát akartunk! Pontosan azt,amiért anyám egész házasságában sóvárgott, én pedig az egész életem leélném ábrándokat kergetve. Meg is találtuk a karácsonyi rituálénk új eszközét. Büszkeség és balítélet. Mind a hat részt képesek voltunk egymás után megnézni és Colin Firth tóban csobbanását követve ámulni és visszatekerni és újra ámulni és megint visszapörgetni és ámulni,szóval rongyosra nézni a videokazettát. Ez az,amire igazán vágytunk! Visszamenni Észak-Anglia 1800-as évek nemesei közé. Bálozni,férjet fogni,kilovagolni, átöltözni ebédhez,átöltözni a vacsorához úgy,h közben egész nap pizsamában is ülhetek a kanapén.
Aztán az idők változtak.A következő években a ház ismét megtelt vendégekkel az ünnepekre és az aztcsinálokamitakarokkarácsonyunk véget ért. Saját magamnál sokkal fontosabb lett a lányom, így kénytelen voltam a Bennet család történetét és Mr. Darcy vizes ingének testére tapadását részletekben megnézni más-más időpontokban. Találnom kellett egy másik filmet, ami rövidebb volt,de legalább annyira romantikus.
Választásom a Love actually-ra esett. Jó néhány évet el is vitt karácsonykor,mikor rátaláltam a Férj és féleség-re (The accidental husband). Atyaég!!
Először is,hálóingben megnéztem a filmet. Ettől nem tágítottam. Aztán gyorsiramban főztem,sütöttem,takarítottam, mert filmet néztem. Mivel tetszett,ezért megint megnéztem. Hát ez a Jeffrey Dean Morgan!!Najó.Mindjárt itt voltak,de én még mindig kócos hajjal, a filmbéli tűzoltóról fantáziáltam. Közben odaégettem kissé a húst,több rumot raktam a meggyre,ami aztán a gesztenyekrémlevesben lakdolt és emellett kezdett a mézelkalácslikőr is a fejembe szállni.
Szerencsére, a karácsonyfával nem sok dolgunk volt. Csak leporoltuk,összeraktuk és hajtogattuk.Műanyag. Fannim fája pedig mellette,giccsesen feldíszítve próbált némi komolyságot kölcsönözni az ünnepnek,de valahogy sehogy sem ment a rózsaszínű tűleveleivel. A miniatűr,színes égősorral méginkább mókás lett.
Mire a vendégek megérkeztek, az ételek elkészültek, a fenyő illat helyett a baconba tekert pulyka bukéja töltötte be a lakást, aminek a kutya örült a legjobban. Szánakozó tekintete szinte kérlelt,h ne hagyjuk ki a főfogásból. Nem hagytuk.
A nap végén összegeztem,h ki örült a legjobban karácsonykor. Három első helyezet volt.
Fannim,aki a mamától két "álmomban sem gondoltam volna" ruhát kapott. Rozi,aki a maradék göngyölt húst kapta,plusz a nem sikerült ételekkel és végezetül pedig én. A tűzoltóra gondolva voltam boldog a Férj és féleség c. filmből,mert annyira....mm...jóképű?....vagy csak egyszerűen a karácsonyi romatika.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése