Összeszedtem a lehetséges finomságokat. Mézeskaácslikőr, gyümölcslekvár és bonbonok lesznek a menün.
A lekvárral kezdtem,mert az tűnt a legegyszerűbbnek. Csak gyümölcs és cukor kellett hozzá. Keverem,kavarom és kész is. O.K.
Málna.Mert azt szereti. Beleöntöm,rá a cukor. o..óóó...gyorsan gyorsan...le ne ragadjon...najólvan..kezd olvadni.Miért ilyen híg? Anyámat hívtam. Uh.Ki a fazékból.Passzírozni kellett,mert a túl sok apró mag tönkre tette volna az élvezetet. Nincs is szűrőm!!! (Anyu!Van szűrőd? Van.Gyere le érte. Van szűrőm!)
Átszűrtem,de az alapanyag kevesebb lett. El is gondolkodtam. Egy kiló málnának tulajdonképpen a fele mag?! Mindegy,,..a lényeg,h még időben fel lettem világosítva,h bizonyos gyümölcsöknél a passzírozás elengedhetetlen. A továbbiakban már lazán,fél kézzel, ahogy Harry Potter a varázspálcájával,úgy irányítottam fakanalamat a lábosban....capitulatus baziteo!.....
Egyre sűrűbb lett és közben folyamatosan kóstolgattam. Mi ez a mellékíz?....mi lehet?....amíg filózgattam rajta, elmosogattam,betöltöttem egy mosást és megnéztem a neten azt a bonbonreceptet. El is telt az idő. Már biztosan az a kis üvegre való lekvár is elkészült.
Kakaó ó-nélkül!!!!! Teljesen besűrűsödött! Gyorsangyorsan..le a tűzhelyről!!
A kanalat megpróbáltam elválasztani az edénytől,de beleragadt. ( Ilyenkor az a lényeg,h maradj higgadt, és legyen erős kezed,h ki tudd húzni azt a nyavalyás.....ka....na...lat.)
Málnaízű ragasztó. Milyen ajándék lehet ez???Szabadalmaztassam?? hmhm...kuka.
Maradt a bonbon és a likőr mintagyártása.
Folytattam a bonbonnal. Egyszerűnek tűnt,habár málnalekvárral szerettem volna tölteni az egyik félét,de az a szag?!...namindegy..
Két vonalon indultam el. A zserbós és az epres-marcipános vonulat mentén haladva.
Adott volt egy szívecskés és egy hagyományos szilikon forma.Minden egyes lépés között a hűtőben pihentek a csokik,amikor viszont formázni kellett,akkor gőz fölött próbáltam lágyítani a kis tégla testeket.
Egész jól haladtam.Az öntőformák kezdtek kitöltődni és a csokoládé kezdte átvenni az uralmat a konyha felett. Kezdetben csak konyharuha lett csupa-csupa kakaós máz,aztán az összes evőeszköz amihez nyúltam és tulajdonképpen minden,amihez hozzáértem. Talán megúsztam volna,ha néha kezet is mosok,de erre már csak akkor gondoltam,amikor a számítógép klaviatúrája,a mosógép indítógombja és a bejárati ajtó kilincse csokis nem lett (mert közben jött az unokahúgom kóstolni).
A végeredmény tekintetében csak reménykedni mertem,h a kertben nőtt diónk gyümölcse kellő arányban vegyült el a baracklekvár társaságában, étcsokiban hemperegve.
A végső kihívást a likőr jelentette. Sikerélményem addigra már megjött,mert a bonbonok elég jól sikerültek.
Nagyképűen és bátran,méricskélés nélkül,csak úgy szemre,el kezdtem egy tálba kanalazni a nutellát. Amikor folyékony halmazállapotú lett a gőz felett,átöntöttem egy másik edénybe,ahol összekevertem a tejszínnel. Teljes mértékben felnőttmunka volt,mert a hozzávalók között vodka szerepelt,ráadásul az arányok tekintetében a koncentráció igen magas fokán kellett,h álljak.
Mivel a féldecis vodka elég drágának bizonyult,ezért úgy gondoltam, h veszek egy nagyobb üveggel. Elvégre nem romlik meg!:)
Hol is tartottam?Ja?Igen. Szóval nutella,aztán tejszín,fűszerek,vodka.Egy olyan másfél deci.Vagy kettő. Najó..majd kóstolgatom.Az arányok tökéletesítése miatt.
Huh...Aljas egy varázsitóka lett belőle. Önbizalomhiányra,nagyobb bátorságra és szebb énekhangra mindenképpen ajánlott.
Végezetül,h remekműveimet illő csomagolásban részesítsem majd,a bonbonoknak díszes papírdobozt,a likőrnek pedig csillogó kövekkel díszített üvegeket gondoltam. A doboz adott, az üveget viszont a saját kétkezi munkámmal szerettem volna feldobni. Az üvegtetőt megfestettem arannyal, ami pontosan annyi koncentrációval járt,mint a vodka kimérése a nutellába.
Amikor jól összekentem az asztalt,a terítőt és a ruhámat,akkor ünnepi hangulatomban ráragasztottam a köveket is. Pillanatragasztót használtam,így kis időbe beletelt,mire az ujjamról áttettem az üveg zárókupakjára. Koncentráltam,koncentráltam és baromira koncentráltam.
Befejezésül aztán minden édességet sikerült becsomagolnom (bonbonok külön arany vagy bordó fóliába),akkor fáradtan lerogytam az étkezőben egy székre és körbenéztem. Minden csoki volt és aranyfesték.
Meg az a fura szag...még a lekvárfőzés után..../másnap vettem észre,h megpörköltem a konyharuhát/.....
Ma kaptam egy süteményreceptet drága unokahúgomtól. Jövőre díszdobozba öltöztetve azt fogok készíteni:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése