Elnézést, télikabát!

Mai nap. Tavaszra várva, gondolatban a combfixeket próbálgattam és éreztem a lágy szellőt,ahogy a szoknyám alá fújt. Kinevettem télikabátom,sapkámat pedig frizbi mozdulattal dobtam a kalaptartóra. Minden zsigeremet átjárta az évszakváltás. És akkor kinéztem az ablakon.
A zsigereim nem csalódtak. Olyan öreg vagyok,h minden időváltozást megérzek. Szó nincs itt szexi tavaszról. Vad égi dunyharázás tárult a szemem elé.Neeee..... megint?
Bocsánatot kértem az ötujjas kesztyűmtől és előkotortam a térdzoknim. Persze,benyomok egy csokit is,nehogy veszítsek a zsíromból,mert kitudja?! Lehet,h még jönnek a mínuszok, engem meg senki sem melegít.

A cég

Az utcáról nem látható. Amolyan földalatti mozgalom azokért az emberekért, akiknek tanácsra,információra vagy csak egy beszélgetés erejéig szüksége van ránk. Legyen az bármi. Mert szinte mindenre fel vagyunk készülve. Képesek vagyunk álláskereső klubot működtetni,ingyenes internethasználatot biztosítani,vagy bármilyen agyament hülyeséget végighallgatni. Ez utóbbit fokozni tudjuk érdeklődésünkkel,h esetlegesen megoldást kínáljunk.
Alacsony küszöbű intézményként bárkinek nyitva áll az ajtónk. Kivéve,ha az alkoholtól vagy a drogtól ki vagy ütve. Akkor úgy sincs értelme,h találkozzunk,inkább gyere vissza másnap. Vagy harmadnap. Hétfőtől péntekig nyitva vagyunk.Egészen este 7-ig. Mi megvárunk:)
www.alul-jaro.hu

Apró séfajánló.

Fannim ajánlója pizzatészta készítéshez:

Gyúrod,gyúrod,aztán vhogy összelisztezed az arcod...majd az asztal körül mindent. Ha anyukád még engedi, h segíts, akkor tovább gyúrod,de közben a ruhádat is összekened. Végezetül lisztes kézzel még a konyhabútort, az étkezőt és mivel addigra már kiborítottad anyukád és elküldött kezet mosni,így a fürdőben is mindent összefogdosol. A tésztával már továbbiakban nem kell foglalkoznod,mert abban már semmi érdekeset nem találsz.

Kiolvadt szerelem.

Semmi kétség nem férhet ahhoz,h jön a tavasz. A múlthéten született hóember teljesen ellaposodott, a dióból készült szemei pedig szétfolyós teste mellett hanyagul hevernek.
A kertben ismét felélénkült a forgalom, a madarak hangos csipogásától zeng a hajnal. Hamarosan szerelembe fog esni az egész élővilág. A galambok nem egymás mellett, hanem egymáson fognak egyensúlyozni a villanypóznán,a parkban lévő kutyasétáltatás pedig több figyelmet érdemel majd, mert hamar összegabalyodhatnak a pórázok az ebromantika következtében.
Állítólag az embert az különbözeti meg az állattól,h tud uralkodni az ösztönein,így nem kell attól tartani,h mi is a metróban egymáson utazzunk.
Az érzelmeimet én is simán kordában tudom majd tartani és ellenállok mindennek. Kivéve a kísértésnek:)
Oscar Wilde után szabadon.

Savanykás napfelkelte.

Jó dolog korán reggel vásárolni menni. Az utcák még üresek, nincs zaj,legfeljebb csak a gondolataim zakatolnak a fejemben. Hogyha pedig túl hangos a koponyám,akkor ellensúlyozom egy kis zenével.
Már megérkeztem a helyre, kikapcsoltam a biztonsági övet és fordítottam volna el a kulcsot,h leállítsam a motort,de akkor kezdett rá Alexandra Burke. Ki tudja hányadik Hallelujah feldolgozás,de olyan szépen hangzott,h muszáj volt még maradnom és meghallgatnom. Ahogy kifelé bámultam,mondanám, h a távoli messzeségbe,de utamba állt az a négyemeletes épület,aminek a földszintjén telis-tele van különböző bankfiókokkal. A nap pedig már felkelt,de még nem olyan magasra kúszva,h belássa a horizontot. A szélvédőn kipillantva,pontosan úgy látszott,mintha a ház tetején csücsülne és onnan világítana. Ezzel a hállelújával pedig mennyei összeállítás kerekedett.
Ahogy a pára az ablakon,úgy folyt le az én könnyem is az arcomon. Reggel 8-kor a világfájdalmam kikívánkozott :) Naszép. Gondoltam, és a dal befejeztével nehézkesen vonszoltam be magam a teszkóba még krokodilos habfürdőt venni.Mert abból lehet csak a kádban habhegyet,habruhát és habhajat készíteni fürdés közben.
A világméretű elkeseredettségem azonnal alábbhagyott. Már a kasszánál álltam és pakoltam fel a cuccokat. Mivel csak habfürdőért mentem be,ezért szerencsére vittem magammal még két nagy szatyrot:) A mögöttem álló vásárló is már rakodott kifelé,holott még elválasztó sehol és a vásárlásunk kezdett összemosódni. Semmi gond, hallelúja, a nap szikrázik,a néni valószínű türelmetlen. Azt hiszem, talán mosolyogtam is rá. Kezdtem már a bevásárló táskát megtömni,fizetni és akkor.....
A hölgy (mert akkor még az volt) megkérdezte,h : Nem az én két almámat pakolta el?
Pénztáros: Nem,mert elválasztó előtt volt és a hölgy( mert én mindig az vagyok) kifizette.
Rá sem hederítettem,mert feleslegesnek gondoltam,csak rájön és észreveszi.De nem. Egy perccel később már az ÉN ALMÁM volt,vélte a néni sajátjának.
Természetesen mondtam neki,h talán téved és ha gondolja neki adhatom,persze ezt már azzal a bűbájjal és mosollyal közöltem,mint Hófehérke mostohája a pirosra festett mérgezett gyümölccsel. Nem kellett neki,habár nem kívántam közben,h akadjon a torkán.
Mikor visszaszálltam az autóba, kacagtam a világba. Nem is olyan rég, még körüllengett a jézusi szeretet, most meg leállok egy rutinos kötözködővel két alma miatt vitatkozni.
Ja? Fannim itthon jóízűen megette :D

Pesti tanyavilág.

Apám mindig azzal viccelte anyámat,h felhozta vidékről. Pedig Pestújhelyre,ahová cipelte, egy időben csatolták Budapesthez Rákoscsabával együtt. 1950-ben. Így hát, nem volt nehéz a Főváros szívébe születnem. Mert ahol lakom, ugye onnan számít mindennek a közepe? :)
Szóval, itt éldegélek kisebb-nagyobb boldogságban egy kertes övezetben,ahol nyáron a madárcsicsergés ébreszt,télen pedig a hólapátok tologatásának zaja. Talán csak egyszer kaptam meg azt,h tiszta falufíling van nálunk és azt hiszem,h talán egyszer sértődtem meg erre a kijelentésre.
De ami pár napja történt,azzal nem tudom tisztára mosni,h a tanyavilágban élek.
Reggel a szokásos időben indultunk Fannimmal az oviba,mikor hangos sivításra lettem figyelmes. Ráléptek egy macska mind a négy lábára? Plusz a farkára? És még közben a 9 életét is elvesztette?
Nem.Ez vmi más. Mintha egy malac adta volna fájdalmas segélykiáltását a világba. De az nem lehet! A disznó az az állatkertben van!Nem igaz? Na mindegy...én se vagyok normális.Hogy kerülne ide egy ilyen állat. Itt mihaszna házőrző ebek vannak, kutyákkal kekeckedő macskák a kerítés tetején lassan masírozva,és talán egy-két húsvétról maradt nyuszi, amiket még nem volt szívük a szülőknek eltüntetni.
A furcsa hangok hamar alább hagytak, én is ballagtam az óvoda felé lányommal. Kerülgettük a befagyott tócsákat, megbeszéltük az évszakokat és megígértem neki,h megvesszük azt a csillogó ékszert a Brigitte-ben. Közben be-be nézegettem a kerítésen át a kertekbe,mert ott még érintetlenül terült el a vakító hótakaró és a látvány lenyűgözött. Ahogy elhagytam az utolsó utcát is a parkba lépve, pár házzal arrébb a korai csöndet megtörő hangzavar felé fordítottam a fejem. Három telekkel beljebb láttam csak meg az éktelen visításra való választ.
Egy hatalmas sertés feküdt elterülve a ház mellett,amit épp már pörzsöltek, és a társaság ezt ünnepelve éljenezte. Oh! Hát itt disznóvágás zajlik!!! Budapesten! Hihetetlen!
Apám szavai csengtek a fülembe,ahogy anyámnak mondta: Felhoztalak vidékről!
Pedig szegény anyám,ha tudná!...Csöbörből vödörbe :)

Egyik oldal sem.Nem hogy a másik.

Észrevettem egy hozzászólást a facebook-on. Az otthonszülést gondolták tökéletes megoldásnak úgy,h a kórházban történő gyermekáldást egyenesen alkalmatlannak találtatták.
Mivel nem ismerősöm üzenőfalán történt meg a kiírás,ezért nem tudtam kellően érvelni a másik oldal mellett,habár ezzel is vannak fenntartásaim.
Harmincnégy évesen adtam életet egyetlen lányomnak. A várandóságom igazi utazással telt,mind érzelmileg,mind testileg. Megtapasztaltam milyen hatalmas mellekkel élni, illatokat érezni úgy,mint egy vadászkutya, kívánni bármit,ahogyan talán egy profi pornós és mesterszakács keveréke kívánhat.Kilenc hónapon keresztül átjárt a világbéke és az egyetemes szeretet.
Ezalatt az időszak alatt hatalmas hasat növesztettem,ami minden nap szemmel láthatóan csak nőtt és nőtt és nőtt. Már lassan azon filóztam,h mikor fogok kidurranni,mikor megindultak a fájásaim. Ebben közrejátszott az is,h előtte való nap hazacipeltem a teszkó összes és raktáron lévő narancsos joghurtitalát,amit azóta se tudnék meginni. De akkor,nagyon kellett!! :)
Hajnaltájt,teljes higgadtságban készítettem össze a kórházi csomagom. Tudtam,h gyermekem fog születni és örömmel töltött el,h egy hozzáértő ember legalább ott lesz velem és nem egy taxis,egy kezét tördelő apuka,vagy anyám,aki elméletben baromi sokat tud.
A kórházban azért értek meglepetések,mert ott se lehet mindenki toppon. De azért jó lett volna. Legalább a szülésznőnek. Esetemben nem így volt,mert átlagos babasúlyra számított és nem egy vízilóbébire,akit világra hoztam. Szerencsére,az egész kórházban nem mindenki idióta,ezért rögtön ott termett egy tapasztalt idős szülész-nőgyógyász,aki műfogásokkal kiforgatta belőlem harmadmagával Fannim. Sajnos, talán a koromnak köszönhetően vagy csak a rossz csillagzatállásnak,de a válla elakadt,így megsérült az egyik karja.
Ha viszont otthon szültem volna, a lányom most nem élne. Ezt pedig sosem bocsájtottam volna meg magamnak.
Persze volt háromhurkás medencénk,ha vízben óhajtottam volna vajúdni, áldott félhomályt a redőny lehúzásával előidézni,de valahogy mégis nagyobb biztonságban éreztem magam a szülőszobán. Percenként rám néztek,mindig volt mellettem valaki,aki biztatott. Rengeteg kiegészítők. Óriáslabda,bordásfal,matrac,lehet,h még felemás korlát is,csak az ötperces fájásokban nem figyeltem annyira.
Annak ellenére,h komplikációk merültek fel, nem szülnék, csak is olyan körülmények között,ahol bármelyik percben segítséget tudnak adni.
Fannimat nem rakták azonnal a pocakomra,mégis olyan,mint egy matrica,aki sehogy se jön le rólam,csak ha nagyon vakarom. Kis szimbiózisban élünk, imádjuk egymást és boldog,kiegyensúlyozott óvodás. (Ez utóbbit pszichológus mondta,aki rajzoltatta a nyuszicsoportot,ahova az én nyavalyásom jár.)
Mindenkinek szíve joga eldöntetni, hol érzi magát biztonságban,ahol világra hozhatja gyermekét, de a lelkiismeretével is úgy számoljon el, ha ne adj Isten, nem várt dolog jön közbe.
Majd másfél évig tartott,mire fel tudtam dolgozni, ami velünk történt. Sok ismerősöm a szemrehányó kérdéseikkel szinte megdorgáltak,h miért nem adtam pénzt az orvosnak,h eleve császárral szülhessek,burkoltan, én vagyok a hibás.
Felőlem kiszabadulhat Geréb Ágnes vagy Willy, a kardszárnyú delfin is. Persze, kórházi műhiba perek még nem nagyon láttak napvilágot, ami valószínűsítem,h nem azért,mert még nem fordult elő mulasztás. Ennek ellenére, akkor is kórházban szülnék,mert nagyobb biztonságban érzem magam. Sajnálom. Nem értek egyet Sződy Judittal.

Befogva gyorsabban.

Ma reggel megláttam a hópelyhekben a gyermekkoromat.
Fannim kitalálta,h csúszva vigyem az oviba,így hát befogott a szánkó elé és vártam az utasításokat. Gyorsan!-mondta és már markolta is kis kezével az ülés szélét,h vad száguldásba kezdjen.
Amire számított,azt részben kapta csak meg,hiszen nem vagyok egy alaszkai malamut,aki ha meglátja a hámot, önkívületbe esik. Ennek ellenére felhúztam a kesztyűm, a püspöklila (férfiaknak egyszerűségképpen legyen mmm...rózsaszín) kötött sapkám és már indultam is az óvoda felé. Út közben eszembe jutott,mikor én vonszoltattam magam apámmal,lányom kuncogása pedig olyan erővel ruházott fel,h szinte elemelkedtünk az ég felé,mint a télapó rénszarvasai.
Egyáltalán nem éreztem hidegnek a reggelt és latyaknak a letaposott olvadt havat.Hiszen ilyennek kell lennie a télnek.Fehérnek, csípősnek, színes kötött holmisnak....

Műveletlen mackónadrág.

Régen voltam már színházban és nincs is mire fogni,h miért. Tegnap viszont eljutottam. Bárka Színház. Kutyaszorítóbban.Merthogy az egyik főszereplőt ismerjük.Így hát,mackónadrág le, magassarkú fel és tiszteljünk meg a művészetet szemfestékkel és arcpirosítóval az arcomon.
Tarantino klasszikusa magyar viszonyokba építve,rengeteg humorral.
Fiatal színészek,akik kivétel nélkül tehetségesek és fiatal közönség,akiken látszott,h az elme pallérozása olvasás által jött létre. Megokosodva a közelünkben elhatároztam,h többet fogok adni a művelődésnek és hasztalan időtöltésemet korlátozni fogom.
A terem,ahol kuckózva beültünk,teljes mértékben igénytelen volt, de mivel a darab egy raktárban játszódik,nem is volt lényeges.Sőt!Az érzés olyan volt,mintha mi is részesei lennénk a játéknak.
Fantasztikus két órát töltöttem el, ami olyan kikapcsolódást nyújtott,h elfeledtette velem az elmúlt idő összes gondját és feltöltötte fejem gondolatokkal.
Köszönöm az élményt -011- Alkotócsoport!

Kötelező táncok.

Most vagy több hó esett,vagy összementem. A kertben lábszárközépig ér. A hóemberből pedig egy kupac lett,mert azt is beterítette Holle.

Megérné újraünnepelni a karácsonyt. Szeretet mindig van, a bejglit is meg tudnám most enni, a hangulat pedig magáért beszél.

Csak a hólapáttal való tánc már nem olyan nagy móka...sasszé..egy-két-há...sasszé..egy-két-há...:)..

Holleanyónak orvost,hólapátnak táncpartnert.

A változás megtörtént.A sunyi hószállingózásból erőteljes havazás lett. A terasz korlátján 5 cm, a lépcsőn egy,mert letapostam,a kertet pedig legalább 8-10 centis fehér takaró fedi. Egyszerűen gyönyörű innen az ablakból nézve. Minden olyan tiszta és nyugodt. Még a kutya is,mert hiába gondolja,h kinti ebként öntisztító és nincs szüksége fürdésre,ahogy olvadt rajta a ráhullott hó, úgy lett a bundája egyre fényesebb. Lassan ki is engedem a lakásból....

A hólapátolás nem is annyira nehéz. Kétszer végigtoltam a ház előtt és már kész is. Na még a bátyámék előtt.... de ha már öt házzal arrébb megyek,akkor addig is utat vágok. Csak két ide-oda tologatás. Röpke negyedóra alatt kész lettem. Na még a szomszéd előtt,ha már itt vagyok...

Amíg a hólapáttal egy hosszú táncot jártam,addig gyerekem a kertben hóembert épített. Alakját elnézve Jabba a Star Wars-ból, viszont idétlen tekintete senkihez sem hasonlított. Dióból rakott közelülő szemei mókássá tették fejét. Fannimnak tetszik...imádom,ahogy kacag...

Reggel.
Egy napja rázza Holleanyó a dunyhát. Szerintem a kézremegésével el kéne mennie orvoshoz,mert akár Parkinson-kórja is lehet. Vagy ha nem megy,akkor legalább a párnát vegye ki valaki a kezéből!!
Tegnap még szépséggel és némi romantikával néztem,ahogy minden fehérben pompázik,ma reggelre már csak a hólapát türelmetlen nagy kék fejét látom. Szinte erőszakosan húz csúszós táncába, h megint keményre fagyassza összes végtagom. Inkább egy forró kakaó. Nem csak testet,de talán a lelkem is felmelegíti.Hátha megszeretem...hólapátot:)

Ésszel a télben,avagy éld túl macskamódra.

Az egész telet szinte kinevettük,mert azon kívül,h nem volt olyan igazán csontig hatoló hideg,egy árva hópihe se szállt le az égből. Már azt gondoltam,h a leárazásokon is túl vagyunk és a kirakatokban megjelenik a tavaszi kollekció, a boltosoknak szerencséje lett. Úgy látszik,a Jóisten meghallotta az árusok nyöszörgését a gyenge forgalom miatt.
A csizmákról az áthúzott akciós árakat le lehet szedni és a raktárban porosodó tavalyról megmaradt hólapátokat ismét horror összegekért adhatják.
A híradóban hatalmas hómennyiségről és Szibériából érkező mínusz 25 fokról beszélnek. Eddig nem aggódtam,mert a fóka sem fázik a jeges vízben és mivel a zsírtömegünk hasonló,így nem lehet gond. Viszont este, hidegtől remegve a buszra várva elgondolkodtatott a párhuzam. Lehet,h nem is rendelkezem kellő felesleggel? És különben is.Az orromon se tudok labdát görgetni! Tehát:nem vagyok fóka.Vagyis,simán megfagyhatok,ha még sokáig várnom kell a 196-ost.
Talán a klímaváltozás teszi, vagy a vékony télikabátommal csúfolhattam ki a telet nem tudom,de embertelen hideg kezd lenni az egész országban. Míg álltam a megállóban, a testemet teljesen befagyasztotta a mínusz tíz,de a szívemet megolvasztotta. A kutyát azonnal beengedtem az előtérbe,habár ő többet várt annál, mintsem melegben heverészhetne reggelig.Bánatosra váltott tekintette sonkáért sóvárgott.Ó,igen!Adtam neki.A nyavalyás eb. De most sajnáltam. Még a macskát is beengedtem volna,de annak több esze van.Már rég nagyképűen nyújtózkodik anyám kanapéján, gúnyos pillantásokat vetve a hitvány emberi fajra,akiken még egy vékony bunda sem nő ilyen hidegben. Nem úgy mint rajta.Elegáns fekete prémben,amit a macskatáp és a kinyávogott friss tej tesz fényessé. Talán ő lenne egy esetleges jégkorszak túlélője. Esze is van és bundája is.