2012. február 4., szombat

Ésszel a télben,avagy éld túl macskamódra.


Az egész telet szinte kinevettük,mert azon kívül,h nem volt olyan igazán csontig hatoló hideg,egy árva hópihe se szállt le az égből. Már azt gondoltam,h a leárazásokon is túl vagyunk és a kirakatokban megjelenik a tavaszi kollekció, a boltosoknak szerencséje lett. Úgy látszik,a Jóisten meghallotta az árusok nyöszörgését a gyenge forgalom miatt.
A csizmákról az áthúzott akciós árakat le lehet szedni és a raktárban porosodó tavalyról megmaradt hólapátokat ismét horror összegekért adhatják.
A híradóban hatalmas hómennyiségről és Szibériából érkező mínusz 25 fokról beszélnek. Eddig nem aggódtam,mert a fóka sem fázik a jeges vízben és mivel a zsírtömegünk hasonló,így nem lehet gond. Viszont este, hidegtől remegve a buszra várva elgondolkodtatott a párhuzam. Lehet,h nem is rendelkezem kellő felesleggel? És különben is.Az orromon se tudok labdát görgetni! Tehát:nem vagyok fóka.Vagyis,simán megfagyhatok,ha még sokáig várnom kell a 196-ost.
Talán a klímaváltozás teszi, vagy a vékony télikabátommal csúfolhattam ki a telet nem tudom,de embertelen hideg kezd lenni az egész országban. Míg álltam a megállóban, a testemet teljesen befagyasztotta a mínusz tíz,de a szívemet megolvasztotta. A kutyát azonnal beengedtem az előtérbe,habár ő többet várt annál, mintsem melegben heverészhetne reggelig.Bánatosra váltott tekintette sonkáért sóvárgott.Ó,igen!Adtam neki.A nyavalyás eb. De most sajnáltam. Még a macskát is beengedtem volna,de annak több esze van.Már rég nagyképűen nyújtózkodik anyám kanapéján, gúnyos pillantásokat vetve a hitvány emberi fajra,akiken még egy vékony bunda sem nő ilyen hidegben. Nem úgy mint rajta.Elegáns fekete prémben,amit a macskatáp és a kinyávogott friss tej tesz fényessé. Talán ő lenne egy esetleges jégkorszak túlélője. Esze is van és bundája is.

Nincsenek megjegyzések: