A minap sikerült egy levélben meglelnem a féltékenységet.Egy nő a szenvedője,ki gyönyörű, csupa bű meg báj :), az élete irigylésre méltó és még a férfi is görög félisten mellette.
Mégis, ha lány közelít ebbe a kis szimbiózisba melyben boldogan élnek, Shakespeare Othello-jából a zöldszemű szörny azonnal megjelenni látszik.
Óó....és mennyire mutatja meg magát?Hát teljes valójában!
Még talán én is kívánatos lennék párja számára!Megjegyzem,csak szerinte.
Persze,ha nem csak nézne,de látna is, úgy tudhatná,h második ránézésre sem vagyok jó nő és még csak végzet asszonya sem.Egyébként is más a férfiideálom. A görög félistenek bálványozása már nálam legalább 10 éve lejárt. Túl hosszú ideig kell várni rájuk,hiszen mindenhol van megmenteni való hölgy és sokáig elhúzódó katasztrófa.
Az én típusom hétköznapi hős,aki megszabadít a póktól,ha vérszomjasan néz rám a sarokból és átsegíti az öregnénit a zebrán.Ha akarja,ha nem.
/Buddha így vélekedett a féltékenységről:
"Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad." /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése