Általában előbb szoktam megkapni a fizetésem,mint ahogy a hónap véget ér. Annyira hozzászoktam, h tulajdonképpen a harmincadika már szinte elseje. Úgy egybefolynak a napok,hónapok, mintha egy végtelen időben élnék,ahol néha elfárad a nap és lenyugszik,hol pedig erőre kap és szikrázik teljes pompájában. Csak ráncaim a tükörben és lányom kinőtt ruhái emlékeztetnek az elmúlásra.
Tegnap viszont feleszméltem. Hányadika is van? Milyen évet írunk?Ugyanis,a havi járandóságom még nem figyelt a bankszámlámon. Teljesen pánikba estem. De miért is? Mert talán nem fizetnek ki?Ugggggyan! Hisz állami hivatásom van! Elmaradt csekkek? Nincsenek! Bevásárlás? Megvolt. Hát akkor meg miért izgulok,h elsején van pénzem,vagy ötödikén? Biztonság?Lehet. Jó ha van,ott figyel,kitudja mi lesz.ÓÓó...pedig ahogy mondják :A pénz nem boldogít....Csak amit érte lehet kapni:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése