Boldog az én szívem?

Hétfő,hétfő,hétfő...mégis boldog az én szívem,ha olyannak adhatom energiám,ki talán minden pénzt megér:)
De lehet e pénzben kifejezni akár a nap vakító fénysugarát, a csontig hatoló hideget?Hááát...most legalább 20 ezer Ft-ot megérne egy plusz 15 fok és adnék vagy 10 ezret,ha a napot erősebben fűtené vki.
Átszellemült arccal (ami kívülről látva inkább idiótának tűnik) haladtam a metró felé,h ismét hasznos tagja legyek a társadalomnak. Bérletemet az ellenőröknek unottan felmutattam,amire általában érdeklődés olvasható ki az arcukon. Igen..igen..én vagyok a fényképen,csak akkor a fotósnak is idétlen arcot vágtam és tudom.Az még szörnyűbb,mint amivel a nyakam tetején közlekedek. Persze,ilyenkor mosolygok és azonnal rájön bármelyik karszalagos,h nem lehet ilyen arcot csak úgy utánozni,így tovább engednek. A mozgólépcső vitt lefelé,h utamat minél hamarabb elérjem,de mikor leértem látom,h két biztonsági őr egy nénit próbál a kijárat felé tuszkolni.
Már hallom is! Menjen felfelé!Csöves,hajléktalan!
Az öreglány olyan 70 körül lehetett. Ősz haja hanyagul kontyba fogva, ruházata szegényes volt. Egy hatalmas csíkos táska volt az egyik kezében,amit úgy szorított,mintha a testéhez tartozó rész lenne. Egyáltalán nem nézett ki csövesnek,már csak tudom! 12 éve családsegítőben dolgozom. De kit érdekel?!Lökdösték és rángatták felfelé. A metrót váró emberek meg csak nézték,mint vmi ügyes mutatványost és egyetlen.Egyetlen nő volt,aki sérelmezte azt a bánásmódot,amit az öregasszonnyal tettek. Jogtalanul!Mert legyen az bármilyen idős,szegény vagy büdi csöves,akkor sem érdemli meg ezt a fizikai tettet,méltánytalanságot,igazságtalanságot. Megjegyzem, a néni azért tartózkodott az aluljáróban,mert hímzett terítőket próbált árulni. Igen. Számla nélkül. A fiatal egyenruhások pedig kabátjánál fogva rángatták.
Mire odaértem hozzájuk,már ellenkezés halvány szikrája sem volt az illegális árusítóban. Némán tűrte az idős nő,h a két fiatal móresre tanítsa. Elvégre tanult szakmájukban ez a szabály? Ahogy hárman haladtak a mozgólépcsőn a fény felé, úgy nem láttam értelmét annak,h közbeavatkozzam. Csak egy pár dialógusnyi szó az őrök felé. Ne alkalmazzanak testi erőszakot és a tisztelet.Kérem!De kérhettem én,mert néztek rám úgy,ahogy én a felmutatott bérleten.
Így zárult a végső mondat: De hiszen ez egy nincstelen,hajléktalan?!
Ha bárki járt már afrikai országban vagy keleten, az tudja,h milyen egy nincstelen. Annak valóban nincsen semmije. Se ruhája, csak egy rongy,ami takarja intim testét. Se csíkos táskája,amiből kiárulhatja a fenntartását. A Föld egy részén a hajléktalan valóban hajléktalan. Ahol szemére álom jön,ott a porban fekszik és kel.