Ha ideges vagyok, csak azok szokták észrevenni,akik igazán ismernek. Persze nem sűrűn fordul elő és sokszor nagyvonalúan hagyom,h hülyének nézzenek. Így környezetemet megszabadítom a felesleges vitáktól és csak attól kell tartanom,h a nagy ráhagyásaimmal nehogy oltári balgataggá váljak.
Amikor viszont nem tudok elmenni az ostobaság, rosszindulat és önzőség mellett, próbálom visszafogni számat, az esetleges bántó megjegyzések kimondásától. Nem mindig sikerül, hiszen van,h nyelvem győzedelmeskedik az agyam felett és meg kell,h valljam,utána elég jó érzés. Mégis, inkább benn tartom,mint kívül, hiszen lehet,h az igazság nem nálam leledzik.
Ekkor van,h a probléma kering bennem,kitörni nem tud és késztetést érez testem a feleslegesen felgyűlt energia leadására. Ha kis gond,akkor Mozart, Schubert vagy akár Chopin bármelyik zongoraműve megteszi. Persze a gondokkal egyenes arányban nő a mozgásigény is,vagyis komolyabb nehézségeknél már veszettül nagytakarítok. A gyerekem apja,ha olyankor meglátott függönyt leszedni,az már maga volt a pokol:))
Mai nap elkezdett minden csillogni-villogni a lakásban.A háttérben Mozart C-dúr szonátája és rápattantam a szobabiciklire,h gondolatban letekerjek Szegedig és vissza.
Eszembe jut bátyám,aki komolyzenész.Nem is tudja,h játékával kiket szórakoztat. Zenekedvelőket,félőrülteket,idegbetegeket egyaránt. Én mindhárom vagyok....néha egy személyben:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése