Megnéztem hogy jutok el János kórházba.Tiszta sor.Elmegyek autóval az 5-ös buszig és az ott tesz le.
Sosem utaztam még ezen az útvonalon. A törzsközönség fiatal iskolásokból állt és nagyon öreg nénikből. Az utóbbihoz sorolnám magam. Kellemes volt az utazás,mert nem kellett semmire sem figyelnem, csak nézelődnöm,csodálnom Budapestet, a régi házakat, épületeteket és elolvadnom,ahogy átmegyünk a hídon és meglátom a város szívét.
Ahogy én látom a szülőhelyem belső részét,úgy fogja látni a professzor az én belső részem,ha utam végére értem és sikerül megtalálnom a rendelési helyét. Ez talán kalandosabb lesz,mint az 5-ös busz járata. Nem tévedtem.
A kórház bejárata hatalmas volt,amolyan mindenkit befogadunk érzés. Ezt tompította a portás cseppet sem értelmes válasza, amikor megkérdeztem,h merre találom a megadott helyet. Itt felmegyek jobbra,aztán balra,aztán fel-le balra jobbra jobbrabalra...áááá...hazamegyek. De hát vár az orvos?! Jólvan. Megkeresem magam.
Majd vagy 20 percet bolyongtam,mivel még a fehér ruhás orvosok se tudtak segíteni. Aztán megálltam és kisakkoztam,h hol nem voltam még.Egyetlen egy épület maradt ki. Igen!Meg van! :))
Hamar bejutottam. Az öreg professzor megnézte a cd-t,amit vittem. Májamról szóló legújabb demo, ami inkább látványelemekkel van tűzdelve,mintsem zenével.
Elmagyarázta,h nincs nagy baj,csak jövőhéten kezdjük el a vizsgálatokat és minden leletemet gyűjtsem be. Nincs nagy baj, csak miért nem jöttem előbb,hiszen ezzel nem lehet viccelni.Nincs nagy baj,csak vadul firkált és még a súlyomat is megkérdezte. Oh! Ilyet sose kérdezz egy nőtől!!!
Rajzolgatott,magyarázott, kérdezgetett. Egészen addig,míg látta,h újra kisimul az arcom és szememben meg nem látta azt a távoli pillantást,ami nem csak a három napig elálló tejet látja,hanem a tartósat is. A végén pedig azt mondta:Viszontlátásra. Tehát lesz viszont? Azt gondolja,h újra látni fog engem? Najólvan. Nyugi. Jövőhéten kezdődik.
Hazafelé nagyon gyorsan történt minden. Simán kitaláltam az épülethalmazból. Nem mentem be tévedésből a fogászatra, nőgyógyászatra és a laborba. Mintha képzeletbeli fonalamat gombolyítottam volna vissza a kijáratig. A buta útbaigazítómnak is egy viszlát és már látom....jön a busz! Felpattantam rá és az odafelé utazó öregekkel,most visszafelé tarthattam.
Csak bambultam kifelé a párás ablakon és próbáltam kitalálni,h meddig fog ez a vizsgálatsorozat eltartani. Amolyan elképzelni az elképzelhetetlent.Hm. Mindegy,, sok öreg is azért jár orvoshoz,h foglalkozzanak velük. Most majd velem is fognak. Kíváncsiak lesznek az étrendemre,a súlyomra, a múltamra,jövőmre....óóó...egy gondoskodó barátnál nincs is jobb:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése