A töpörtyű gesztenyézése.

Azt hiszem,igaz az a mondás,h az vagy,amit megeszel. Én már egy majdnem malac vagyok és a saját disznótoromtól csak az tart vissza,h néha tudatosan étkezem.
Kevesebb cukor- és búzalisztet tartalmazó élelmiszerek, a tej teljes likvidálása étrendemből és ha lehet,akkor lúgos ásványvíz fogyasztása a végcél szemem előtt. Így találtam rá Gesztenye Marcira.
Laktóz- és gluténmentes,ráadásul házi meggydzsemmel töltve. Azt gondoltam, 100 kalóriát igazán megér,h egy falatka desszertet minden lelkiismeretfurdalás nélkül elfogyasszak. Ráadásul,parányi édességem kinézetre a Túró Rudolfra hasonlított,amit imádok. Háát...egy darabtól még nem fog összedőlni a világ....
A gesztenyéért rajongok. A házi meggydzsem isteni.Egy kis csokoládé, ezek összeadva...mmm...remekül hangzik.
Első falat: nádasban nőtt ázott hínárra emlékeztetett. Ennek az ízét onnan tudom,h gyerekként a Balatonban sokat küzdöttem és borultam az irányíthatatlan gumimatraccal.
Második falat: hétfőn nyitott cukrászda,pénteki gesztenyepüréje.
Harmadik falat: Mintha a mikuláscsoki randizott volna nagyanyám lekvárjában a gesztenyemasszával. /Később összeházasodtak./
Negyedik és egyben befejező falat: Egy röfi ne válogasson, egyen meg szépen mindent,ami elé kerül. Ha finnyás vagyok,hogy lesz így belőlem szalonna,töpörtyű vagy jó fokhagymás oldalas?

Hogyan leszek ünnepelt.

Azt hittem,h ezt már nem lehet fokozni.De lehet!
A tavalyi évhez képest a lomtalanítás egyre nagyobb feneket kerített magának. Mondhatnám azt is,h egyforma méreteink lettek.
Az utcában hármas őrségben ülnek kopottas fotelokban az "őrzők",h senki ne vihesse el "jogtalanul" tőlük azt,ami őket illeti. A gyerekkori stipi-stop itt véresen komoly és ha állást hirdethetnének meg lomizós munkakörre,akkor az éleslátás,a gyorsaság,és a fiatalos csapatszellem biztos szerepelne a felsorolásban.
A legelképesztőbb mégis az lányom óvodája előtti látvány. Árnyékos park,szelektív hulladékgyűjtővel. Ez utóbbit sokan elég tágan értelmezik,mert ha nem találnak színes tárolót az adott szemétnek,akkor csak melléhelyezik. Ezzel elérik azt,h hetente keletkezik egy szemétkupac,amit majd csak elvisz vki...na persze.
Visszatérve a hűs,fákkal borított részre, ide tette székhelyét az egyik nagy kiterjedésű guberáló család. A hatalmas szemétből egy komfortos kis lakást varázsoltak maguknak. Horpadt,kissé szakadt kempingágyból hálószoba, háromlábú asztalon a szőkekóla zsömlével,szerintem konyha, és egy lyukas pokróccal eltakarva a kerítésnél óóó..a wc.Na,ez gusztustalan! Az összhatás siralmas és groteszk. Már majdnem felháborít,h egy zöldövezetben ez megtörténhet,de mégis.A döbbenet viccé formálja a látványt. Az emberi találékonyság határtalan. A fészbukkon a különféle kreatív oldalak sem tudnának ilyen ötletekkel előállni,mint ez a család,akik a tárgyakat új köntösbe öltöztetik és ezt akár szó szerint is értsd.
Amikor hazaértem,hátramentem a sufniba és megnéztem,h idén mi lesz az,amivel előrukkolok a ház előtt. Háát...nem sok minden maradt. Megboldogult Cecíliánk bolhás kanapéja és anyám vízmelegítője. Egyetlen egy dologért versenyezhetnek a lomizó brókerek,az pedig a mikrosütő!Hm. Én leszek az utcában a Dráganaccsád, a Szépfijatalasszony és tuti,h az Isten megáldja majd a szépvirágos lelkem,legalább vagy százszor.

Hegység kis önbizalommal.

Ugyanolyan vagyok,mint a többi nő.Talán egy kicsit rosszabb.Amolyan harmadik ránézésre jó spiné. De mielőtt beskatulyáznám magam a 10-es skála 4.helyére, eszembe jutott,h mitől is érzem minden zsigeremben,h nő vagyok.

Biztos,h nem akkor,mikor magassarkúban lépdelek.Csámpás a járásom és egyből kiújul az akrofóbiám. Aztán van néhány szoknyám.Nagy szááám! A skót férfiak még alá sem öltöznek, csak úgy,á la nature lebegtetik nemzeti dresszüket.

Innen is látszik,h nem a ruha teszi az embert.Hát még a nőt! Hiába van leopárd mintás tűsarkúm vagy tornacipőm,teljesen mindegy mi van rajtam. Végül is rájöttem,h belülről sugárzom kifelé mivoltomat. Ahhoz viszont,h kívülről is látszódjon csernobili fényem, szeretnem kell önmagam.

Minden nap elmegyek az előtér előtti tükör mellett. Ilyenkor egy pillanatra megállok és először is megnézem,h tudok e a saját szemembe nézni. Általában tudok:) Aztán szemügyre veszem minden hajlatom. Mivel tisztában vagyok a 4-es számmal a pontozásban,így ezzel a kevéske önbizalommal telve a testemen lévő hegyek csak finom dombok,a ráncok pedig meggyőznek arról,h csak milf-esíteni akarnak.

Persze,ha a Jóisten normális munkát végzett volna,akkor a gondolataimat minimum Monica Bellucci testébe teremti,de most már nem fogok ezen vitatkozni a Mindenhatóval arra a kis időre.

Végül is, ha saját magam szeretem,talán más is megkedvel. Ha pedig nem,akkor valószínű, benéztem azt a negyedik helyet és legfeljebb 2-es lehetek, a dombok pedig kimondottan az Eurázsiai-hegységrendszer tagjára hasonlít. /A Föld legmagasabb pontja itt található: Mount Everest 8848 m/.

Diótörő csemegéje.

A szülője eldobta magától,mert így volt rendjén. Nem lett belőle se likőr,sem sütemény. Csak gondolt egyet és gyökeret vert közel ahhoz,aki őt táplálta. Amikor aztán elhagyta a fűszálak magasságát is, észrevehetően kedves kis csemete lett belőle. Ekkor döntött úgy a kert gazdája,ideje,h kibontakozzon egy olyan helyen,ahol majd csodálhatják szépségét. Így került hozzám.
Kiültettem hát a ház elé, mert szerettem volna,ha árnyékot nyújt nyáron az átforrósodott ház falának.
Ősz volt,mikor találkozott új otthonával. Mellette egy öreg akácfa óvta a viharos széltől.Persze,így is ledobta az összes levelét,de nem aggódtam,mert tudtam,h tavasszal még egyszer annyit fog hozni. És igazam lett. Kétszer akkorát nőtt és gyönyörű,mélyzöld leveleket eresztett ágaira.
Büszkén meséltem mindenkinek,h az utca szépe lesz jó néhány év múlva,kollégámmal pedig már a zserbó alapanyagába tettük gyümölcsét gondolatban .
Ma reggel,mikor hazafelé tartottam, megláttam,ahogy tövestül kihúzva hevert az akácfa mellett.
Ki tehette és miért? Talán egy csintalan gyerek?Óó..nem. Ők nem tesznek ilyet! Valamelyik szomszéd? Hogy később a lehullott lombkoronán ne kelljen bosszankodni?
Mialatt a kérdésekre próbáltam magamban válaszolni,addig kivittem az ásót a ház elé és újra elültettem. Csak remélni mertem,h nem tudatosan tépte ki valaki a földből. Mert ez egy kis csemete. Egy csodaszép diófa gyereke.

Ásó,kapa,nagykaland.

Minden azzal a papírházikóval kezdődött. Amikor levettem a szalaggal díszített tetejét,szétnyílt falain ráírva olvastam az esküvői meghívót.
Aztán eljött a nap. Fogkefe,stift és legalább három váltás combfix,ha szakadna. Mert ott is aludtunk. Megnéztük az útvonaltervezőn a helyet.Sima ügy volt,mert csak végig a nulláson,aztán a négyesen kellett menni. Neeeem,nem kell nekünk az a GPS. Minek? Tudunk mi tájékozódni...Monorierdő egyébként sincs messze. Aha,annak aki valóban tudja az utat és nem azoknak,akik Szeged felé veszik az irányt. Sikerült egy óriási kitérő után visszakeveredni a négyes útra.
Már majdnem odaértünk,mikor a Pilis táblát is elhagytuk.Ismét túlmentünk a célponton,de egy éppen fűkaszával harcoló férfi útbaigazított. Azt mondta,el sem lehet téveszteni.Ha-ha-ha..nagggyon vicces:S
Lehajtottunk a leágazáson és az út kanyarogni kezdett az erdőben. Már majdnem feladtuk,mikor elénk tárult egy zsúfolásig megtelt parkoló. Navégre!
A társagából senkit nem ismertem, de nem feszélyezett a dolog. Székeket hoztak és a társaságba invitáltak. Jólesett. Aztán jött a vőfény.
Lánykikérés....állítólag szokás...polgári szertartás a kertben...sokak szerint kihagyhatatlan ...aztán az egyházi összecsomózás,amit senki nem tud majd kigobózni. Még Isten se! Na,akkor nem látták még a bizsus dobozomat,amiben Fannikám összekuszálta a láncokat.
Rém hosszú volt az összeadás. Ez a három program legalább két órás volt. A pap hatalmas lendületében még misét is tartott. Persze, ez kegyetlen dolog egy olyan társasággal szemben,akik már az ünnepi vacsorára fókuszáltak.
Az ételek finomak voltak és ahogy szedték le a terítéket, a vőfény úgy változott át a zenekar egyik tagjává. Azt hiszem,ez jobb volt. Éjfélig inkább társasági italozás és szalontánc bemutató volt.A menyasszony átvedlése után pedig maradt a keménymag. Ekkor kezdődött a piálás és kerengő dervisek módjára transzba esés a rockosabb számoknál. Persze,nem Istenhez való közeledés volt a cél,hanem az öröm megélése,h két számukra közeli barát egybekel.
Néhány óra alatt szemtanúja lehettem egy csoport Dr. Jekyll és Mr. Hyde-nak,ami igen szórakoztató volt. Annyit táncoltam,h másnap újra kellett sarkalni a cipőmet és mérlegre állva fogytam egy kilót!
Ezen a helyen találkoztam a legötletesebb esküvői dizájnnal is,mégpedig a jegyespárról készült kétszer egyméteres poszterrel,ami a főbb helyekre ki volt támasztva.Így,ha hajnalban egy széken elaludva magadhoz tértél, egyből tudhattad,h hol vagy. Nem úgy azok a végsőkig kitartó fiúk,akiknek néhány perc meditáció kellett,h felismerjék hol is vannak.
Hazafelé már én vezettem. Akkor vettem csak észre,h egy vadkenderültetvényen megyünk keresztül.Szerintem... rajtam és néhány ember kivételével,az egész násznép gaznak nézte. Mindenkit a saját házáig szállítottam,mert a legrosszabb dolog másnaposan kóvályogni és rimánkodni legbelül,h a saját ágyadban aludhass.
Nekem sajnos nem sikerült. Lányom folyamatosan nyitogatta a szemhéjamat,h:-Anyaaaa,ne alúúúdj!...

A szépség Zen-je.

Ismertem már. Mindig az a nyüzsgős hely volt, tele női csacsogással. Milyen a körmöd,a ruhád, divatmárkák, színkavalkád, pörgős zene, erőltetve,h légy trendi. Nem volt az én világom. Most viszont kíváncsi voltam, mert azt hallottam,h megújultak. Nem csak külsőre,de a társaság is lecserélődött. Így hát,eljött az idő,h nagyanyás frizurámat lecseréljem egy tényleg fiatalos fazonra.

Nagy terveket nem szövögettem,mert teljesen rövid volt a hajam,de mégis.Talán.Hátha.
Belépve az üzletbe már láttam a változást. Azt hiszem,ha képes lennék a háromfokos létrán kívül megmászni a Himaláját,akkor ez a nyugalom fogadna a csúcson. Letisztult színek,virágok, halk zene.

A fodrászatban már várt Viki,aki szerényen és visszafogottan hallgatta legújabb őrületemet. Mint mindig,most is Brigitte Nielsen és Meg Ryan keveréke szerettem volna lenni,de aztán eszembe jutott,h most,kivételesen átengedem magam a szakembernek. Szemügyre vette rakoncátlan tincseim,amit sem a zselé,sem pedig a fésű nem tudott megrendszabályozni. Aztán vázolta. Szerinte legyek szőkébb,alul felnyírjuk,itt megvágjuk,ott hagyjuk,h nőjön,ezt a részt megtépjük, jobb oldalt pedig ritkítjuk. Kiváló elképzelésnek gondoltam egy hajzuhatagból. De az én öcsifrizurám ad erre elég alapanyagot?
Míg a festék a fejemen volt, addig körülnéztem. A kozmetikába kukkantva azt mondtam magamban :Óóómmmm....és nem kellett volna hangosan ismételgetnem,mert az érzés így is az egyetemes harmónia volt. Ami pedig az egész szépségszalonnak plusz egy hihetetlen eleganciát kölcsönzött,azok a csillárok. Bohókás dizájn, ami csak fokozni tudja a jókedvedet. Dicséret annak,aki kitalálta.

Mielőtt elvesztem volna a részletekben,már a fejmosóban voltam,amit meg kell,h mondjak,olyan kényelmes,h relaxálni is lehetne benne. Mert általában máshol ez egy kényelmetlen pozíció,koncentrálva arra,h ne kerüljön víz a szemembe,fülembe,nyakamba,lábszáramra. Szóval,röpke két perces néma meditáció itt is megvolt.

Jöhetett a vágás. Az olló a fésűvel táncolni kezdett körülöttem,aminek koreográfusa Viki volt. Az előadás pedig izgalmas. Világos tincseim alázattal hajoltak meg a művész előtt. Ezt pedig teljes elfogulatlansággal állíthatom, mert aznap még elmentem vásárolni és láttam, ahogy megnéztek. Mert azért azt tudni kell,h a legjobb tükör egy másik nő pillantása.

Mindenkinek tiszta szívből ajánlom! www.labirintusszepsegszalon.hu

Vadász fehérlovon.

Születésem óta nagy hangsúlyt fektetett anyám érzelmi fejlődésemre,így hamar körüllengett a mese szeretete. Tejfogaimmal megrágott leporellókon keresztül jutottam el a komolyabb, legalább 10 oldalas betűkkel tarkított könyvekig. Ahogy hallgattam elalvás előtt a szebbnél szebb történeteket,úgy lettem gondolatban királylány,hercegnő és megannyi megmentésre váró hölgy.
Valahogy felnőtt nőként is megmaradtak ezek az ábrándjaim és míg az Igazit próbálom folyamatosan megrajzolni képzeletemben,addig ötleteket merítek szépirodalmakból,filmekből és az életből. Így jutottam el a Hófehér és a vadász-ig.
A mostoha csodaszép volt és gonosz...a hófehérke helyes és ártatlan...és a történet ment,ahogy mennie kellett.Vagyis dehogy!!
Teljes összevisszaság tárult elém a filmvásznon és míg próbáltam kihámozni,h hol is tartunk,addig úgy féltem,mint még soha. A műsor végére pedig nem hercegnő akartam lenni,hanem a legutolsó statiszta,aki minél távolabb kerül Hófehérkétől,annál jobb.
Este lefekvés előtt újraértékeltem gyermekkori ábrándomat és az Igazit.
Most már nem a fehér lovas fickót várom,hanem a vadászt....

Nem boszorkányság.

Nem mintha bármiféle értelme lenne annak,h a Plútó hatással van rám,hiszen 4,3 milliárd kilométerre van tőlem,de mégis. Az asztrológiában lassú és könyörtelen hatással bír. Ez ráadásul csak az egyik bolygó,így nagyon oda kell figyelnem, nehogy jézusi szeretettel teli szívem megsérüljön és arcátlan lázadóvá váljak.
Éppen ezért,minden hónap elején elolvasom a havi horoszkópomat. Na,ennek sincs sok haszna,hiszen nem személyre szabottan kapok információt,hanem úgy összességében az összes halak jegyűekkel. A józan ész felett mégis diadalmaskodnak a hidrogén szívta szőke tincsek és kiéhezve az adott hónapra,eszeveszett olvasásba kezdek.
Mintha ettől függne,h bárki is megkérje a kezem és igent mondjak,vagy szüljek e még vagy három gyereket. (Nem!)
Megnyugodtam. Júniusban is vad csábító leszek,viszont nem fog rám nézni senki. Gondtalan időszakom lesz,de ne aggódjak a munka miatt,mert hamar találni fogok. Nem is tudtam,h el akarnak küldeni?! Na mindegy...legalább az egészségem rendben lesz,csak a lábamra,hátamra,gyomromra és torkomra kell vigyázni.
Szerencsére nem tud befolyásolni semmilyen előrejelzés,mert már januárban elolvastam az éves horoszkópomat.