Minden azzal a papírházikóval kezdődött. Amikor levettem a szalaggal díszített tetejét,szétnyílt falain ráírva olvastam az esküvői meghívót.
Aztán eljött a nap. Fogkefe,stift és legalább három váltás combfix,ha szakadna. Mert ott is aludtunk. Megnéztük az útvonaltervezőn a helyet.Sima ügy volt,mert csak végig a nulláson,aztán a négyesen kellett menni. Neeeem,nem kell nekünk az a GPS. Minek? Tudunk mi tájékozódni...Monorierdő egyébként sincs messze. Aha,annak aki valóban tudja az utat és nem azoknak,akik Szeged felé veszik az irányt. Sikerült egy óriási kitérő után visszakeveredni a négyes útra.
Már majdnem odaértünk,mikor a Pilis táblát is elhagytuk.Ismét túlmentünk a célponton,de egy éppen fűkaszával harcoló férfi útbaigazított. Azt mondta,el sem lehet téveszteni.Ha-ha-ha..nagggyon vicces:S
Lehajtottunk a leágazáson és az út kanyarogni kezdett az erdőben. Már majdnem feladtuk,mikor elénk tárult egy zsúfolásig megtelt parkoló. Navégre!
A társagából senkit nem ismertem, de nem feszélyezett a dolog. Székeket hoztak és a társaságba invitáltak. Jólesett. Aztán jött a vőfény.
Lánykikérés....állítólag szokás...polgári szertartás a kertben...sokak szerint kihagyhatatlan ...aztán az egyházi összecsomózás,amit senki nem tud majd kigobózni. Még Isten se! Na,akkor nem látták még a bizsus dobozomat,amiben Fannikám összekuszálta a láncokat.
Rém hosszú volt az összeadás. Ez a három program legalább két órás volt. A pap hatalmas lendületében még misét is tartott. Persze, ez kegyetlen dolog egy olyan társasággal szemben,akik már az ünnepi vacsorára fókuszáltak.
Az ételek finomak voltak és ahogy szedték le a terítéket, a vőfény úgy változott át a zenekar egyik tagjává. Azt hiszem,ez jobb volt. Éjfélig inkább társasági italozás és szalontánc bemutató volt.A menyasszony átvedlése után pedig maradt a keménymag. Ekkor kezdődött a piálás és kerengő dervisek módjára transzba esés a rockosabb számoknál. Persze,nem Istenhez való közeledés volt a cél,hanem az öröm megélése,h két számukra közeli barát egybekel.
Néhány óra alatt szemtanúja lehettem egy csoport Dr. Jekyll és Mr. Hyde-nak,ami igen szórakoztató volt. Annyit táncoltam,h másnap újra kellett sarkalni a cipőmet és mérlegre állva fogytam egy kilót!
Ezen a helyen találkoztam a legötletesebb esküvői dizájnnal is,mégpedig a jegyespárról készült kétszer egyméteres poszterrel,ami a főbb helyekre ki volt támasztva.Így,ha hajnalban egy széken elaludva magadhoz tértél, egyből tudhattad,h hol vagy. Nem úgy azok a végsőkig kitartó fiúk,akiknek néhány perc meditáció kellett,h felismerjék hol is vannak.
Hazafelé már én vezettem. Akkor vettem csak észre,h egy vadkenderültetvényen megyünk keresztül.Szerintem... rajtam és néhány ember kivételével,az egész násznép gaznak nézte. Mindenkit a saját házáig szállítottam,mert a legrosszabb dolog másnaposan kóvályogni és rimánkodni legbelül,h a saját ágyadban aludhass.
Nekem sajnos nem sikerült. Lányom folyamatosan nyitogatta a szemhéjamat,h:-Anyaaaa,ne alúúúdj!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése