Azt hiszem,igaz az a mondás,h az vagy,amit megeszel. Én már egy majdnem malac vagyok és a saját disznótoromtól csak az tart vissza,h néha tudatosan étkezem.
Kevesebb cukor- és búzalisztet tartalmazó élelmiszerek, a tej teljes likvidálása étrendemből és ha lehet,akkor lúgos ásványvíz fogyasztása a végcél szemem előtt. Így találtam rá Gesztenye Marcira.
Laktóz- és gluténmentes,ráadásul házi meggydzsemmel töltve. Azt gondoltam, 100 kalóriát igazán megér,h egy falatka desszertet minden lelkiismeretfurdalás nélkül elfogyasszak. Ráadásul,parányi édességem kinézetre a Túró Rudolfra hasonlított,amit imádok. Háát...egy darabtól még nem fog összedőlni a világ....
A gesztenyéért rajongok. A házi meggydzsem isteni.Egy kis csokoládé, ezek összeadva...mmm...remekül hangzik.
Első falat: nádasban nőtt ázott hínárra emlékeztetett. Ennek az ízét onnan tudom,h gyerekként a Balatonban sokat küzdöttem és borultam az irányíthatatlan gumimatraccal.
Második falat: hétfőn nyitott cukrászda,pénteki gesztenyepüréje.
Harmadik falat: Mintha a mikuláscsoki randizott volna nagyanyám lekvárjában a gesztenyemasszával. /Később összeházasodtak./
Negyedik és egyben befejező falat: Egy röfi ne válogasson, egyen meg szépen mindent,ami elé kerül. Ha finnyás vagyok,hogy lesz így belőlem szalonna,töpörtyű vagy jó fokhagymás oldalas?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése