Ugyanolyan vagyok,mint a többi nő.Talán egy kicsit rosszabb.Amolyan harmadik ránézésre jó spiné. De mielőtt beskatulyáznám magam a 10-es skála 4.helyére, eszembe jutott,h mitől is érzem minden zsigeremben,h nő vagyok.
Biztos,h nem akkor,mikor magassarkúban lépdelek.Csámpás a járásom és egyből kiújul az akrofóbiám. Aztán van néhány szoknyám.Nagy szááám! A skót férfiak még alá sem öltöznek, csak úgy,á la nature lebegtetik nemzeti dresszüket.
Innen is látszik,h nem a ruha teszi az embert.Hát még a nőt! Hiába van leopárd mintás tűsarkúm vagy tornacipőm,teljesen mindegy mi van rajtam. Végül is rájöttem,h belülről sugárzom kifelé mivoltomat. Ahhoz viszont,h kívülről is látszódjon csernobili fényem, szeretnem kell önmagam.
Minden nap elmegyek az előtér előtti tükör mellett. Ilyenkor egy pillanatra megállok és először is megnézem,h tudok e a saját szemembe nézni. Általában tudok:) Aztán szemügyre veszem minden hajlatom. Mivel tisztában vagyok a 4-es számmal a pontozásban,így ezzel a kevéske önbizalommal telve a testemen lévő hegyek csak finom dombok,a ráncok pedig meggyőznek arról,h csak milf-esíteni akarnak.
Persze,ha a Jóisten normális munkát végzett volna,akkor a gondolataimat minimum Monica Bellucci testébe teremti,de most már nem fogok ezen vitatkozni a Mindenhatóval arra a kis időre.
Végül is, ha saját magam szeretem,talán más is megkedvel. Ha pedig nem,akkor valószínű, benéztem azt a negyedik helyet és legfeljebb 2-es lehetek, a dombok pedig kimondottan az Eurázsiai-hegységrendszer tagjára hasonlít. /A Föld legmagasabb pontja itt található: Mount Everest 8848 m/.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése