Születésem óta nagy hangsúlyt fektetett anyám érzelmi fejlődésemre,így hamar körüllengett a mese szeretete. Tejfogaimmal megrágott leporellókon keresztül jutottam el a komolyabb, legalább 10 oldalas betűkkel tarkított könyvekig. Ahogy hallgattam elalvás előtt a szebbnél szebb történeteket,úgy lettem gondolatban királylány,hercegnő és megannyi megmentésre váró hölgy.
Valahogy felnőtt nőként is megmaradtak ezek az ábrándjaim és míg az Igazit próbálom folyamatosan megrajzolni képzeletemben,addig ötleteket merítek szépirodalmakból,filmekből és az életből. Így jutottam el a Hófehér és a vadász-ig.
A mostoha csodaszép volt és gonosz...a hófehérke helyes és ártatlan...és a történet ment,ahogy mennie kellett.Vagyis dehogy!!
Teljes összevisszaság tárult elém a filmvásznon és míg próbáltam kihámozni,h hol is tartunk,addig úgy féltem,mint még soha. A műsor végére pedig nem hercegnő akartam lenni,hanem a legutolsó statiszta,aki minél távolabb kerül Hófehérkétől,annál jobb.
Este lefekvés előtt újraértékeltem gyermekkori ábrándomat és az Igazit.
Most már nem a fehér lovas fickót várom,hanem a vadászt....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése