Azt hittem,h ezt már nem lehet fokozni.De lehet!
A tavalyi évhez képest a lomtalanítás egyre nagyobb feneket kerített magának. Mondhatnám azt is,h egyforma méreteink lettek.
Az utcában hármas őrségben ülnek kopottas fotelokban az "őrzők",h senki ne vihesse el "jogtalanul" tőlük azt,ami őket illeti. A gyerekkori stipi-stop itt véresen komoly és ha állást hirdethetnének meg lomizós munkakörre,akkor az éleslátás,a gyorsaság,és a fiatalos csapatszellem biztos szerepelne a felsorolásban.
A legelképesztőbb mégis az lányom óvodája előtti látvány. Árnyékos park,szelektív hulladékgyűjtővel. Ez utóbbit sokan elég tágan értelmezik,mert ha nem találnak színes tárolót az adott szemétnek,akkor csak melléhelyezik. Ezzel elérik azt,h hetente keletkezik egy szemétkupac,amit majd csak elvisz vki...na persze.
Visszatérve a hűs,fákkal borított részre, ide tette székhelyét az egyik nagy kiterjedésű guberáló család. A hatalmas szemétből egy komfortos kis lakást varázsoltak maguknak. Horpadt,kissé szakadt kempingágyból hálószoba, háromlábú asztalon a szőkekóla zsömlével,szerintem konyha, és egy lyukas pokróccal eltakarva a kerítésnél óóó..a wc.Na,ez gusztustalan! Az összhatás siralmas és groteszk. Már majdnem felháborít,h egy zöldövezetben ez megtörténhet,de mégis.A döbbenet viccé formálja a látványt. Az emberi találékonyság határtalan. A fészbukkon a különféle kreatív oldalak sem tudnának ilyen ötletekkel előállni,mint ez a család,akik a tárgyakat új köntösbe öltöztetik és ezt akár szó szerint is értsd.
Amikor hazaértem,hátramentem a sufniba és megnéztem,h idén mi lesz az,amivel előrukkolok a ház előtt. Háát...nem sok minden maradt. Megboldogult Cecíliánk bolhás kanapéja és anyám vízmelegítője. Egyetlen egy dologért versenyezhetnek a lomizó brókerek,az pedig a mikrosütő!Hm. Én leszek az utcában a Dráganaccsád, a Szépfijatalasszony és tuti,h az Isten megáldja majd a szépvirágos lelkem,legalább vagy százszor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése