Szürkerókalábak....

Farsang. Mi komolyan vesszük. Saját készítésű. Mindenképp.

Saját gyerekkoromból ha visszaemlékszem,a fiúk kovbojok vagy robotok (kartonpapír és alufólia felhasználásával), a lányok pedig királylányok vagy tündérek voltak.
Nekem anyám mindig más jelmezt szánt. Elsőben pólyásbaba,később piktor, seherezádé  és alkottam tevének az első részét is. Az utóbbiról nem szeretnék beszélni:)))))
Ennek ellenére mélyen belém ivódott az álarcosbál. Olyannyira,h a lányomnak készített ruhákat varrva mindig ugyanaz az izgalom fogott el,mint kislányként.Nem úgy,mint a Fannimat.
- Anyaaaaa! Én róka szeretnék lenni a Vukbóóól!
- Nemáá...legyél tavasztündér! Rakunk a hosszú ruhádra színes virágokat,a közepébe gyöngyöket,virágos fejdísz, készítünk virágokkal teli varázspálcát, csillogó álarcot, h ne ismerjenek fel, kifestjük az arcod, azt a fehér masnis kiscipőt,úú..az annyira széép....
-Anyaaa!Én róka leszek azért,jóó?

Farsang. ÉN (!!) komolyan veszem. Saját készítésűt! Mindenképp:))

Amíg a szívedben.

Lefekvés. Mese. Általában kitalált,néha olvasott.
...és kik legyenek a mesében? Fannikám szerint: anya,Fanni, a mama,a másik mama,a rozi és a cili (annak ellenére,h már rég az örök sonkák mezején vadászik).

Előzmények: néhány napja döglött galambot láttunk az óvodába menet.

Lefekvés. Nem mese. Kérdések..kérdések..kérdések.
Anyaaa! A galamb,amit láttunk meghalt? (Igen.) Milyen jó,h a Cilinek szárnya nőtt és felszállt az égbe. Akkor ő most tovább él? (Nem tudom,mert nem jártam még ott. Talán...) Anyaaa....mindenki meghal? ( Igen,mindenki. Minden élőlény egyszer meghal.) A mama is? (Igen,habár...ha a dédiből indulok ki,akkor még messze van a vég.) És én is? ( Azon még nem érdemes gondolkodni,mert nagyon kicsi vagy.) .....és az fájna nekem,ha meghalna a mama? Az milyen érzés? (Igen,fájna,mert nem tudnál többet vele találkozni,nem lenne velünk. Csak belül a lelkedben éreznéd,h veled van. Egészen addig,amíg gondolsz rá. Érted?) ..........

Hangos, keserves zokogásba kezdett Fannim és szorosan átölelte a nyakam. Még a szívemet is körbe fonta kis kezeivel és csak mondta,h anyaaaa...anyaaaa...anyaaaa... (mi a baj?miért sírsz? mert h én is meghalok egyszer?).....bólogatott és közben magához szorított. (Óó...én mindig veled leszek.Még nagyon sokáig...vigyázok rád..megvédelek. Na? Holnap megyünk a mamához?Ott alszol nála?).....Nem!Veled akarok lenni. Örökre.


Ehhez a témához pedig a mai napon kaptam egy könyvet a mamától (könyvtári). A címe: Singer Magdolna: Boldogan éltek,míg meg nem haltak... ...és azután?
Csak h szakirodalom is legyen benne.

Nektek.

Kedves Mindenki! Bekerültem a legjobbak közé!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Nélkületek nem sikerülhetett volna. Köszönöm szépen és azt hiszem,h TI VAGYTOK A LEGJOBBAK!!!! Továbbá köszönöm anyámnak,Fannimnak, Kutyámnak és környezetemnek,akik folyamatosan inspirálnak.
Ha nem engem fognak kiválasztani az 50 legjobb közül,akkor sem fogok bánkódni. Elindítottatok egy olyan úton, amihez eddig nem volt ekkora bátorságom,mint amilyet most adtatok. Még egyszer köszönök mindent!!!!!!!!

Smink a porondon.

Mostanában, aki a Bloggerina őrületben idekeveredik a blogomra, azzal találja szemben magát,h itt nem sminkelgetünk, meg kézműveskedünk.Főzni? Pláne,h nem! De miért is nem?!

Mivel amatőr vagyok ebben a témában, nézzék el nekem,h nem vagyok sminkmester.
Kezdjük a tükörrel. Először is,nézzünk bele. Aki félne attól,h mit fog látni,az ne kapcsolja fel a fürdőszobában a villanyt. Egyrészt kisebb lesz az ijedség, másrészt kevesebb alapozóra lesz szükség.
Amikor túljutottunk a leglényegesebb dolgon,akkor jön a következő választás.
Mivel többnyire a ruhánkhoz,az aznapi hangulatunkhoz vagy mindig kedvenc példaképünk mására öltözködünk,éppen ezért fontos az alap. Vagyis az alapozó. Ha csikidám stílusban szeretnénk egész nap pompázni,akkor jobban tesszük,ha a sötétebb árnyalatot választjuk. Szafaris-bennszülöttest.
A gésa arcnál minél fehérebb színt,de ha a természet gyermekei vagyunk,akkor egy kiló rizst el is kezdhetünk nagyon finom szemcsére összetörni. Na,ezzel elleszünk egy darabig.
Ha az alapozás megvolt és már leizzadtunk ettől a művelettől,akkor némi púderral megpróbálhatjuk fenntartani az arcunkon a krémet. Túl sok fedés esetén előfordulhat,h ábrázatunk csak egyfajta tekintetet fog mutatni. Sem a mosoly,sem a rossz kedv nem fog látszani. Afféle maszkként üzemel.
Jöhetnek a szemek! Lehet: cicás,igéző, ábrándos, csábos, alternatív. Az utolsó a legkönnyebb.. Fogj egy fekete szemceruzát és firkáld össze a szemed körül.
A többi esetben bonyolultabb. Kiválasztasz megint egy színt. Tök mindegy melyiket,ami tetszik és elkezded a szemednek a héját összemaszatolni. Profik ecsettel, natúrok kisujj begyével.
Ha hódítani szeretnél,mindenképpen hosszú szempillákra lesz szükséged, így a spirállal legalább 10szer fesd át a szálakat. Ekkor éred el azt a hatást, h úgy fogsz kinézni,mint egy játékbaba. Plusz,ha sűrűn le-fel hunyod a szemed-egyfajta rebegtetést végzel-akkor ez már felsőbb szint,amit úgy hívnak: csábítás. Általában bejön.
Következő lépés az árnyékolás, vagyis arcunkat pirosítjuk. Nagyanyám szerint egy kis hegyilevegő.
Itt csak arra kell vigyázni,h ne nézzünk ki úgy,mint egy bohóc. Ezt persze akkor nem látjuk,csak mikor kimentünk az utcára. Furán néznek, talán még halk kacagást is hallunk a hátunk mögött. Nem érdekes...
Végezetül jön a rúzs. Ezt csak annak ajánlom,aki nem csókolózik,nem ad puszit senkinek és nem iszik világos pohárból. Enyhén kinyitod a szád,úgy maradsz és elkezded a szádon végig húzni jobbról balra vagy fordítva. Felül,aztán alul. Végezetül pedig grimaszokat vágsz és csücsörítesz legalább háromszor a tükörbe nézve. Ennyi.
Mire végigolvastad, már el is sajátítottad a sminkelés fortélyát. Na, irány a Nagy Cirkusz, ma este fellépés.

Még a nevét sem:)

Nem hagyom magam!
Nem vagyok hajlandó ajándékot venni, izgulni mit kapot, szivecskéket rajzolni, szivecskéket vágni, szivecskéket posztolni, édinek lenni, főleg bédinek, romantikus vacsorát főzni, piros neccharisnyát húzni és a szerelem szót használni bárhol a mondatban.
Akit szeretek, azt mindig a szívemben hordom és másodpercenként ünnep nekem, h találkozhattam vele ebben az életemben.
Egyébként meg tudjátok milyen nap van....:))

Rapidmenyasszony.

Tegnap este azon kacagtunk Fannimmal,h behelyettesítettük az arcunkat különféle fotókba. Így lehettem Fiona (életben is hasonlóan), boszorkány (szintén életben) és csodatévő tündér (jelenlegi foglalkozásom).

Lányomnak a menyasszonyos képek tetszettek a legjobban. Szerinte nagyon szép voltam és kifejtette,h a hosszú haj mennyire is csodálatos dolog. Amikor aztán észrevett egy kis szomorúságot az arcomon,akkor megsimogatta a fejem,majd végig húzta ujjait rövid hajtincseimen, h megvigasztaljon.

Sikerült neki,mert a kis keze tele van energiával és az összes semmirevaló problémám azon nyomban eltűnt. Egy valami azért ott keringett a fejemben. ....Házasság….házasság....házasság?...

Valóban az a társad,akihez hozzámész? Persze-mondhatja az,aki jelenleg is házas...

Miért rakunk körítést mindehhez?.. miért formálunk mellé jogokat és ha nem sikerül vmi úgy,ahogy szeretnénk, akkor miért kérhetjük számon az örök hűséget?..
Nem szeretnék senkit a nyavalyás életem mellé kötni,pláne úgy,h még az "Isten" se választhatná el mellőlem. Ennyire nem birtokolhatom egy ember sorsát sem. Ráadásul,ha képes lenne engem bárki is igazán szeretni, úgy nagy lenne a valószínűsége,h velem is maradna vmilyen formában..
Aki tényleg közel áll a szívemhez, szabadon kell,h hagyjam. Mert nem biztos,h az az igazi párom,aki csak egy karnyújtásnyira van tőlem és az ujja végén ott figyel a gyűrűm kiköpött mása.

Sapka! Sál! Nagykabát?!

Sosem járt azokon a tájakon,pedig az Alpok hajlatai csak néhány órás autóútra volt tőle. Nem tudta,h milyen a térdig érő hó, a végeláthatatlan fehérség,mert mit is lehet szeretni a hideg és vakító hegytakaróban? Semmit-gondolta. Semmit,de arra a pár napos kiruccanásra vállalkozott. Jó buli lesz, mert untig elég a szórakoztató társaság.
Mivel csak azt tudta,h a hőmérő nulla fok fölé nem emelkedik és elképzelte, amikor otthon áll a buszmegállóban,ezért rétegesen felöltözködött. Nem csak atlétára pólót húzott,hanem felvette a síoverálját és a meleg bakancsát. Ezen aztán nem mehetett keresztül még egy aprócska szellőcske sem. Maximum a gyorsvonat.
Ha síléce lett volna,talán még azt is a lábára pattintja,de nem. Ennyire azért nem élte meg a helyzetet.
Így hát,hátizsákkal és teljes harckészültségben elindult.
Az út hosszú volt. Helyismeret hiányában sok felesleges kilométert tett meg. Persze az autó ülése kényelmes volt,halk zene és a közepes fűtés kellemes klímát árasztott. Talán túlságosan is. A légmentesen lezárt nylon alatt izzadt teste vhol a Földközi-tenger kis szigetére vitte gondolatait. Félmeztelenül, pálmafás térdnadrágban.
Megérkezett. Nagy ámulatára főszereplőm az utakat száraznak találta és pontosan ott volt hó,ahol lennie kellett. A sípályákon és a csodaszép táj érdekében a hegyeken és dombokon. Ausztria tudja,h Holle anyó nem egy szenilis vénasszony. Céllal rázza a dunyháját,a síelők nagy örömére,a hókotró pedig ott jár,ahol járnia kell.

A rövid pihenés hamar eltelt. Az osztrák sörök, a forralt italok,hamar múlatták az időt. Hősünk mindeközben elhatározta,h következő életében nagy síelő lesz. (Csak azért nem a jelenlegiben,mert mostani inkarnációja nem olyan bátor.)
Szóval útnak indult ismét,de már hazafelé vette az irányt. Tanulva a szanunameleg elindulásból, csak lazán egy farmerból és vékony pólóból állt az öltözködése. Mondván, otthon már úgyis kezd tovább állni a zord tél. De nem így történt. A határt átlépve óriási hófúvások közepette próbálta átverekedni magát az autó. Szinte hallani lehetett eközben a sínadrág és a meleg pulóver gúnyosan hangos kacagását a csomagtartóból.
A félelemtől és a fáradságtól reszketve nagynehezen hazaérkezett a világutazó.
Most már tudja,mikor és hogyan kell öltözködni. Éppen ezért másnap a munkába menet ott állt a megállóban és várta,h jöjjön a busz. Strandnadrágban,afelett egy melegítőnadrág,azon rajta pedig egy farmernadrág. Még egyszer nem tréfálja meg az időjárás.De nem áááám...... Holle anyó meg...pffff...rázhatja!:)))

Minden héten háború.

Van egy verseny,amit ha lekésel,biztosan nem nyersz meg. Még ha megfeszülsz is. A megmérettetés már előző nap estéjén elkezdődik,amikor is lehetőséged van arra,h abszolut bajnok legyél. Ehhez egy dolgot kell tenned. Figyelni,résen lenni és cselekedni. Ha elúszol a hétköznapban,a gondokban vagy a feladatokban biztosra veheted, h a csatát elbuktad.
A játékszabály a következő. Bármilyen időben kirakni a kukát/kukákat a kapud elé, de legkésőbb kedd reggel 7 és fél 8 között, máskülönben a hulladékgyűjtő autó szélsebesen tovább áll. Igen,szélsebesen.
Pontosan három ember gondoskodik róla,h a szemét a megfelelő helyre kerüljön. De vigázz! A kezük eszméletlen gyorsan jár és pillanatok alatt elvégzik a munkájukat.
Tehát. Ha elfelejtetted megtenni azt a hangos,húzó mozdulatokkal teli,erődet megfeszítve történő cselekedetet, - ami valójában a házban bárki feladata lenne,- úgy nyugodj bele,h az ütközetben alul maradtál. Hiába ordítanál, integetnél vagy nagyokat füttyentenél (ha egyáltalán tudnál), mit sem érne. Ezzel egyébként is csak a szomszédokat botránkoztatnád meg, hiszen az ágyból kipattanva szokott eljutni a tudatig,h: Óó..basszus..basszusbasszuss!!- cseppet sem szexi hálóingben/pizsamában,kócos hajjal,párnán szétgyűrt ábrázattal.Aztán.A zaj,ahogyan az autó a hulladékot magába hajtja,nem engedi a kezelőjének,h egy pillanatra is rád figyeljen.
Így hát,csak annyit tehetsz,h megtanulsz mindent komposztálni vagy legközelebb kint hagysz egy centit a hűtőn,úgyis azt látod a legtöbbet: KEDD KUKA!

/ Ezt a bejegyzést Peti barátomnak ajánlanám,aki velem együtt vesztett már játszmát:) /

Titkos napló hősei.

Mostanában megkérdezik tőlem,h mi az a blog és van e értelme...
Az én írásaimnak nem sok. Talán néha magára ismer egy-két olvasó és azonnal megnyugszik, h mégsincs egyedül.
A blogom pedig amolyan modern formája Adrian Mole titkos naplójának,csak rajtam nem nő annyi pattanás. Viszont annyira bizalmas az enyém is,h bárki olvashatja:))
Vannak témakörök,amiket egyáltalán nem érintek. Számomra az már túl intim lenne...vagy túl sokat adnék magamból?Nem tudom. Mindenesetre,azzal magyarázom meg magamnak,h majd a könyvemben benne lesz. Abban is szeretném,ha mindenki magára ismerne, de mégse érezné,h pontosan ő az.Lehet,h ettől van értelme egy írásnak. Átérzed,megéled,megérted.
Azért megkönnyítem az olvasóim fantáziáját. Nem írok különleges képességű hősökről és hányatott sorsú hercegnőkről,akiért végül eljön az a fehér lovas fickó,mert a hétköznapokban vhol mi is vkinek a királylánya és szupermene vagyunk. Ha még csak egy percre is...

Konyhaómmmm....

Ha ideges vagyok,akkor azonnal észreveszem a rendetlenséget és őrült nagytakarításba kezdek.
Ez amolyan feszültséglevezetés, stresszoldás és egyébként is jobb,mintha megbolondulnék.
Ígyhát,nekiestem a konyhának. Odahúztam a széket a pulthoz,h a legfelsőbb polcot is elérjem. Bár ne tettem volna. Amit ott láttam....
Rengeteg pohár és bögre. Majdnem két sorban. A poharak nagyrészében eredetileg mustár volt és nutella.,a bögrék pedig névreszólóak,viccesek,különféle országokból szuvenírként és karácsonyi semmirevaló ajándékként kerültek hozzám. Hát ez remek. Ezek szerint sok virslit ettem és rengeteg mézeskalácslikört ittam.
A mosogató alatti rész is elgondolkodtató volt. Elhajlott alumíniumtálca, olyan kancsó,amiből rendesen sosem lehetett tölteni az italt és egy olivaolaj tartó kerámiából,fémkosárkában.(??!!) Na,ezek biztos jók lesznek majd valamire. Talán ezért hagytam őket a szekrényben.
A hűtőt szerencsére simán kipakoltam. Nem sok minden volt benne. A"Most a Buday" biztos megmondta volna,h mit lehet kezdeni egy doboz tonhallal,egy üveg fehércseresznyével és mi? Két éve lejárt a worchester szósz? Ez h történhetett meg???? Pedig nem csak a tatárbifsztekeké a világ....Aradszky Laci szerint pedig még a 20 éveseké sem....
Röpke kétóra alatt végeztem is az egész helyiséggel és lelkivilágom újra harmóniára talált.
......Így ültem én még legalább egy órát a konyha asztalon, lótuszülésben Ómmm-okat mondogatva.