...és kik legyenek a mesében? Fannikám szerint: anya,Fanni, a mama,a másik mama,a rozi és a cili (annak ellenére,h már rég az örök sonkák mezején vadászik).
Előzmények: néhány napja döglött galambot láttunk az óvodába menet.
Lefekvés. Nem mese. Kérdések..kérdések..kérdések.
Anyaaa! A galamb,amit láttunk meghalt? (Igen.) Milyen jó,h a Cilinek szárnya nőtt és felszállt az égbe. Akkor ő most tovább él? (Nem tudom,mert nem jártam még ott. Talán...) Anyaaa....mindenki meghal? ( Igen,mindenki. Minden élőlény egyszer meghal.) A mama is? (Igen,habár...ha a dédiből indulok ki,akkor még messze van a vég.) És én is? ( Azon még nem érdemes gondolkodni,mert nagyon kicsi vagy.) .....és az fájna nekem,ha meghalna a mama? Az milyen érzés? (Igen,fájna,mert nem tudnál többet vele találkozni,nem lenne velünk. Csak belül a lelkedben éreznéd,h veled van. Egészen addig,amíg gondolsz rá. Érted?) ..........
Hangos, keserves zokogásba kezdett Fannim és szorosan átölelte a nyakam. Még a szívemet is körbe fonta kis kezeivel és csak mondta,h anyaaaa...anyaaaa...anyaaaa... (mi a baj?miért sírsz? mert h én is meghalok egyszer?).....bólogatott és közben magához szorított. (Óó...én mindig veled leszek.Még nagyon sokáig...vigyázok rád..megvédelek. Na? Holnap megyünk a mamához?Ott alszol nála?).....Nem!Veled akarok lenni. Örökre.
Ehhez a témához pedig a mai napon kaptam egy könyvet a mamától (könyvtári). A címe: Singer Magdolna: Boldogan éltek,míg meg nem haltak... ...és azután?
Csak h szakirodalom is legyen benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése