Rapidmenyasszony.

Tegnap este azon kacagtunk Fannimmal,h behelyettesítettük az arcunkat különféle fotókba. Így lehettem Fiona (életben is hasonlóan), boszorkány (szintén életben) és csodatévő tündér (jelenlegi foglalkozásom).

Lányomnak a menyasszonyos képek tetszettek a legjobban. Szerinte nagyon szép voltam és kifejtette,h a hosszú haj mennyire is csodálatos dolog. Amikor aztán észrevett egy kis szomorúságot az arcomon,akkor megsimogatta a fejem,majd végig húzta ujjait rövid hajtincseimen, h megvigasztaljon.

Sikerült neki,mert a kis keze tele van energiával és az összes semmirevaló problémám azon nyomban eltűnt. Egy valami azért ott keringett a fejemben. ....Házasság….házasság....házasság?...

Valóban az a társad,akihez hozzámész? Persze-mondhatja az,aki jelenleg is házas...

Miért rakunk körítést mindehhez?.. miért formálunk mellé jogokat és ha nem sikerül vmi úgy,ahogy szeretnénk, akkor miért kérhetjük számon az örök hűséget?..
Nem szeretnék senkit a nyavalyás életem mellé kötni,pláne úgy,h még az "Isten" se választhatná el mellőlem. Ennyire nem birtokolhatom egy ember sorsát sem. Ráadásul,ha képes lenne engem bárki is igazán szeretni, úgy nagy lenne a valószínűsége,h velem is maradna vmilyen formában..
Aki tényleg közel áll a szívemhez, szabadon kell,h hagyjam. Mert nem biztos,h az az igazi párom,aki csak egy karnyújtásnyira van tőlem és az ujja végén ott figyel a gyűrűm kiköpött mása.