Sapka! Sál! Nagykabát?!

Sosem járt azokon a tájakon,pedig az Alpok hajlatai csak néhány órás autóútra volt tőle. Nem tudta,h milyen a térdig érő hó, a végeláthatatlan fehérség,mert mit is lehet szeretni a hideg és vakító hegytakaróban? Semmit-gondolta. Semmit,de arra a pár napos kiruccanásra vállalkozott. Jó buli lesz, mert untig elég a szórakoztató társaság.
Mivel csak azt tudta,h a hőmérő nulla fok fölé nem emelkedik és elképzelte, amikor otthon áll a buszmegállóban,ezért rétegesen felöltözködött. Nem csak atlétára pólót húzott,hanem felvette a síoverálját és a meleg bakancsát. Ezen aztán nem mehetett keresztül még egy aprócska szellőcske sem. Maximum a gyorsvonat.
Ha síléce lett volna,talán még azt is a lábára pattintja,de nem. Ennyire azért nem élte meg a helyzetet.
Így hát,hátizsákkal és teljes harckészültségben elindult.
Az út hosszú volt. Helyismeret hiányában sok felesleges kilométert tett meg. Persze az autó ülése kényelmes volt,halk zene és a közepes fűtés kellemes klímát árasztott. Talán túlságosan is. A légmentesen lezárt nylon alatt izzadt teste vhol a Földközi-tenger kis szigetére vitte gondolatait. Félmeztelenül, pálmafás térdnadrágban.
Megérkezett. Nagy ámulatára főszereplőm az utakat száraznak találta és pontosan ott volt hó,ahol lennie kellett. A sípályákon és a csodaszép táj érdekében a hegyeken és dombokon. Ausztria tudja,h Holle anyó nem egy szenilis vénasszony. Céllal rázza a dunyháját,a síelők nagy örömére,a hókotró pedig ott jár,ahol járnia kell.

A rövid pihenés hamar eltelt. Az osztrák sörök, a forralt italok,hamar múlatták az időt. Hősünk mindeközben elhatározta,h következő életében nagy síelő lesz. (Csak azért nem a jelenlegiben,mert mostani inkarnációja nem olyan bátor.)
Szóval útnak indult ismét,de már hazafelé vette az irányt. Tanulva a szanunameleg elindulásból, csak lazán egy farmerból és vékony pólóból állt az öltözködése. Mondván, otthon már úgyis kezd tovább állni a zord tél. De nem így történt. A határt átlépve óriási hófúvások közepette próbálta átverekedni magát az autó. Szinte hallani lehetett eközben a sínadrág és a meleg pulóver gúnyosan hangos kacagását a csomagtartóból.
A félelemtől és a fáradságtól reszketve nagynehezen hazaérkezett a világutazó.
Most már tudja,mikor és hogyan kell öltözködni. Éppen ezért másnap a munkába menet ott állt a megállóban és várta,h jöjjön a busz. Strandnadrágban,afelett egy melegítőnadrág,azon rajta pedig egy farmernadrág. Még egyszer nem tréfálja meg az időjárás.De nem áááám...... Holle anyó meg...pffff...rázhatja!:)))