Annyira van hétvégi hangulat, h még a Nap is lustálkodásra késztet.Esze ágában sincs kibújni hófehér felhőtakarója alól és még a világ ablakát is kitárta,h átfújhassa a szél a világmindenséget.
Rengeteg tennivalómat félretéve hagytam magam én is, h visszahúzzon az ágy,ha pedig lehunytam a szemem,nem sok kellett ahhoz,h képzeltemben ott legyek,ahol csak akarok.
Talán még félórát húzhattam rá az alvásra,mikor kelnem kellett. Neee..nem.Nem tudok.Mágnesként vonzott a fekvőhelyem és én csak egy vasreszelék voltam:))
Lányom is látta,h nehezemre esik minden mozdulat,így felemelte a takaróját,h odabújhassak hozzá. Szerintem megsajnált,ahogy olajozatlan robot módjára vánszorogtam a szobában.
Már éreztem,h izmaim újra kezdenek elernyedni,néhány álompercet visszalopva a reggeltől, mikor Fannim azzal az ötlettel állt elő,h szólaljak meg a plüssállatai hangján és játsszuk azt,h beszélgetnek.
A reggeli semmittevésnek lőttek. Legalább öt hangszínen vitattam meg a kitömött játékok legfontosabb gondolatait,aminek az lett a vége,h a nappaliban ültem velük a kanapén és együtt vártuk az ezüstösen csillogó műanyagcsészét kakaóval.
De finom volt:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése