Létezik egy hely,ahol nem kell sorba állnod,h feladhass egy csekket vagy megkísértsd a sorsod két-három kaparós jeggyel. A főútról nézve úgy néz ki,mint egy régi terepasztalon lévő használt makett, és csak néhány dolgozója van,kik a hétköznapok teljes nyugalmával végzik feladatukat.
A legenda úgy tartja,h egyszer ki akarták őket rabolni, de oly csekély mértékű lett volna a megszerzett összeg,h inkább átértékelték az akciót. De mit is gondolhattak egy olyan kis postáról, ami a helyi közösségnek állt szolgálatába? Persze,ez nem azt jelenti,h a zsúfolt forgalmú helyeken jobban járhatnának azok,akik a bandita foglalkozást választják. Újpalotán egy 10 emeletes ház aljában volt anno egy posta. Szinte az egész lakótelep ott adta fel a csekkjeit. Gondolván néhány ember, némi fenyegetés árán megszerzik a napi bevételt. Igen ám,de nem számoltak azzal,h minduntalan kígyózó sorok álltak szorosan egymás mellett és árgus szemmel figyelték az emberek,nehogy valaki is véletlenül eléjük pofátlankodjon. Nem számított várandóság,idős kor,egy láb, fél láb,ó láb. Ott farkastörvények uralkodtak. Csak annak sikerült odaérnie a kivágott üvegkalitkáig,aki megküzdve,hősiesen végig állta a sort. Viszont a rablás egy gyors művelet,ott nem lehet várni. Azonnal cselekedni kell,szűk helyen, de a szigorú szabályok a várakozásra vonatkozóan őket sem kímélte. Így hát,amikor furakodni kezdtek,mert a bűncselekmény ugyebár az egy fontos dolog,az ott lévő ügyfelek majdnem meglincselték őket.
Azóta persze jó néhány év eltelt és Újpalota is modernizálódott. Tágas,hatalmas üvegablakon kibámulva várhatjuk,h sorra kerüljünk és cseppet sem kell azon izgulnunk,h vki elénk tolakodik. A mennyezetről lelógó kijelző tartja rendben az ügyfeleket. De mégis...
Az a kis posta Pestújhelyen...az....az valahogy más. Hangulat a régi időkből és ha egy pillanatra is,de úgy érezheted,h részese vagy annak a kornak, amiről még az öregek beszéltek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése