Szülő-gyerek kézműves foglalkozás volt az óvodában. Remek, -gondoltam és már előre láttam,h megint vmi őrülettel térünk haza. A szerkény,a fiókok,az asztalok,a falak min-mind tele vannak lányom ajándékaival,aminek először örültem,de így,h a sólisztgyurma fura alakú galambot nem lehet kidobni,mert "anya az szép"....na aaaaz már sok volt..
A csoportszobába érve már a kis asztalokon vártak minket a színes papírok,ragasztók és hurkapálcák.Az anyukák-apukák pici székeken kuporogtak,a gyerekek pedig teljesen mást csináltak,pedig ez most olyan összedolgozós nap volt.
Mivel az otthonunk egy kész foglalkoztatóház,így Fannimat nem igazán kötötte le a program.Inkább megfőzte néhány barátjával a késői háromfogásos ebédet és míg vártam,addig beöltöztettek hercegnőnek és műanyag gyümölcsöt kellett majszolnom.
Mire megettem a farépát és a papírfecnikből készített zöldborsófőzeléket,már hozták is a desszertet. Megígértem,h meg fogom enni,de előtte jöjjenek oda az asztalhoz és készítsünk vmit,mert az óvónéni várja a remekműveket.
Amelyik gyereknek még nem jöttek a szülei,azok jöttek utánam,h együtt teljesítsük a tervet. A többi asztallal ellentétben,mi nem bábokat és forgót készítettünk,hanem rajzoltunk és hajtogattunk. Én két dolgot tudok.Csónakot és békát,de úgy látszik,h az untig elég volt ahhoz,h meghatározzam a témát. Vadul színezték a lapot kékre a kis nyavalyások.Kinek tava,kinek tengere volt,Fannimnak meg egy egész óceán. "Mert a mama azt mondta,h az a legnagyobb".
Mindenkinek origamiztam egy kétéltű varangyot,amit ráragasztottak az általuk benépesített vízre. Természetesen ugróversenyt is tartottunk,de hamar véget ért,mert a bábkészítő és a forgókészítő szülők nem nézték jó szemmel.
Azt hiszem, helyesen tettem,h elfogadtam a meghívást a nyuszicsoporttól,mert olyan jól éreztem magam,h még este is tele voltam energiával.Persze az is lehet,h a fröccsöntött szőlőben volt túl sok vitamin.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése