Már nem is emlékszem,h milyen volt.Talán egy gombóc,de az is lehet,h akkor ment tönkre a szobamérleg,mikor véletlenül ráléphetett. (A másik tippem én lehetek,de ezt a verziót inkább kizárom.Így hát,maradt a macska.)
Nem volt kedvenc játéka,sem megszokott helye.Egyszerűen övé volt a világ, ami mással meg nem osztható, mivel nem is ismerte ezt a szót.
Természetesen mindent megértett és talán még válaszra is méltatott volna,de esze ágában nem volt a kétlábúak szintjére süllyedni és mégis. Selymes bundája,gonosz tekintete és éles karma ellenére egy olyan egyéniség masírozott a házban, melyet embertársaim körében ritkán látok.Tartás, egyediség,végtelen nyugalom.
Megtűrt személyként élhettem mellette, mely számomra volt megtiszteltetés. ÓÓ..mennyi esti mese őróla szólt,hiszen Fannim szerint mókás volt. Nem győztem a különféle vadászatairól mesélni,melyek mindig a madarak javára értek végett,vagy a kandúrok szerelmes udvarlásának sóvárgását egy cseppet sem szép macska után. Lányom csak kacagott rajta,mert elképzelte,h valóban megtörténhetett.
Nagy Cecília mind a hét életét megélte és végül ma hajnalban az Örök Sonkák mezéje szállt a lelke.
Hiányozni fog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése