Nem bíztam semmit a véletlenre. Mereven ragaszkodtam a receptben feltüntetett számokhoz. Az 50 deka az nem "legyen inkább 60"..vagy "hupsz!..kicsit megdőlt a lisztes doboz".
Persze,a nagyvonalúság sok mindenben átsegít,de még sosem készítettem lángost. Legalább egyszer sikerüljön!
Kapni már persze a lelkemre sokat kaptam és strandon is álltam érte sorba, de házilag? Még nem próbálkoztam. Így hát, nagy lendülettel bele is kezdtem az agresszív elnevezésű,de cseppet sem fájdalmas ételbe.
Liszt,burgonya,tejben felfuttatott élesztő,só.
Dagasztás. A tálba már egész jól beleragadtak a hozzávalók és a jobb kezem is a masszába.A ballal próbáltam kiszabadítani,de az is beleragadt.Ekkor a két lábam közé vettem a keverő edényt.Ezt követően a szoknyám is csupa tészta lett,de szerencsére,nem kötött oda a tálhoz. Odatotyogtam a konyharuhához,lábam között a massza,de az is hozzám tapadt.Basszuss...mint a magyar népmesék aranyszőrű bárányában. Minden hozzáragadt mindenhez.
Mondtam a Fannimnak,h ne közelítsen,mert ő is tapadni fog rám,mint a kóbor macska a záróvonalra. Elszaladt és nevetett.
15 perc dagasztás után nem volt mit tenni.Valahogy meg kellett szabadulnom az egésztől. Nagy nehezen különváltam a táltól és megpróbáltam szétválasztani a kezemen az ujjaim.
A leírtak alapján pihentetni kellett 45 percig meleg helyen. Addig megmosakodtam,átöltöztem és azon gondolkodtam,ha nem sikerül,akkor ragasztóként biztos funkcionálni fog....
A kelesztő egyre csak púposodott.A lejárt idő végén felnyitottam. Uh! Kétszer akkora lett.
Nagy birkózások árán kiszedtem a nyers tésztát.
Assszongyahogy...." vizes pohárral formázzunk köröket"....de megint kezdődött. A pohár beleragadt a tésztába.Aztán mind a két kezem,majd ahogy harcoltam a konyhapulton a tál és a mérleg is. Hol rontottam el?????????
Liszt! Megkértem Fannim,h hozza a kis széket és nyissa ki a szekrényajtót. Mint Csollány Szilveszter az olimpiai száma előtt,most már fehér tenyérrel kezdtem meg a mutatványom. Kis lángoskákat formáztam és már raktam az izzó olajba.
Hamar kisütöttem azt a 30 darabot.Harmiiiiinc?Mi a fenét kezdek ennyivel?
Az egész lakás egy sütödére hajazott,én pedig akár a strandon is árulhatnék,annyit készítettem....
Mire végeztem,addigra megettem kettőt..hármat...olyan kicsik...négyet...
Most pedig utálom magam,a lángost,az életet,mert a gyomromat kötötte meg belülről. Amiből lehet,h nincs menekvés......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése