Az én írásaimnak nem sok. Talán néha magára ismer egy-két olvasó és azonnal megnyugszik, h mégsincs egyedül.
A blogom pedig amolyan modern formája Adrian Mole titkos naplójának,csak rajtam nem nő annyi pattanás. Viszont annyira bizalmas az enyém is,h bárki olvashatja:))
Vannak témakörök,amiket egyáltalán nem érintek. Számomra az már túl intim lenne...vagy túl sokat adnék magamból?Nem tudom. Mindenesetre,azzal magyarázom meg magamnak,h majd a könyvemben benne lesz. Abban is szeretném,ha mindenki magára ismerne, de mégse érezné,h pontosan ő az.Lehet,h ettől van értelme egy írásnak. Átérzed,megéled,megérted.
Azért megkönnyítem az olvasóim fantáziáját. Nem írok különleges képességű hősökről és hányatott sorsú hercegnőkről,akiért végül eljön az a fehér lovas fickó,mert a hétköznapokban vhol mi is vkinek a királylánya és szupermene vagyunk. Ha még csak egy percre is...
2 megjegyzés:
Én nem is szeretem mondani, hogy blogger vagyok. Nem tudom megmagyarázni milyen az, amikor elrejted a kis világodat a világháló egy pontján. Csak néznek rád és nem értik miért? minek kell? hogy működik?? De úgyse érti meg legtöbbjük ez miről szól (:
De én szeretem és ez a lényeg!! És egyetértek veled :D
Hát igen.A blogot nem mindenki "titkos napló"-ként használja:)
Megjegyzés küldése