Most olvastam egy cikket Susan Boyle-ról. Aztán meghallgattam. Aztán elolvastam, hogy ki nyerte a versenyt. Nem ő. Naés?! Ronda. Hát nem szép. Naés?!De ha nem mondják,nem is veszem észre. Amennyi tényleg(!) csúnya nő mászkál az utcán, és még én is naponta nézek tükörbe, igazán fel se tűnik. Az emberek aztán meglepődnek, ha egy nem annyira harmóniában lévő ábrázatból egy hátborzongatóan szép hang bújik elő. Olvasok egy másik cikket. A lényege, hogy a belső fontosabb,mint a külső...igen...ahogy Jim Carrey mondta,ezt a csúnya nők találták ki.
Szerintem ez a nőci tök jópofa, gyönyörű hanggal...(közben csapongok a neten és olvasok róla mindenfélét)...minden egyes női oldal meg akarja magyarázni, hogy ne foglalkozzunk a külsőséggekkel...közben a naprakész divattal és legújabb frizuratrenddel és a minél csábosabb sminkkel szeretnének bennünket megismertetni.... nézek ki az ablakon közben..Visszatértek a rozsdafarkú (így hívják őket) barátaim:))..a tetőalá költöztek be,ahol minden évben nyaralnak:)..a legszebb lelkű ember se olyan szép, mint ez a kis nyavajás ciripelő. Nem tud olyan szépen énekelni senki, mint ez tollas kis nyavajás...szakad az eső...én lesem őket az ablak szegletéből,ők meg lesik a cseresznyefát. Korom feketére érett a fa tetején a gyümölcs. Csábító egy iylen kis izgága madárnak..dehát esik!!:))..ahogy Susan Boyle reflektor fényben megvilágított élete, úgy a rozsdafarkú kukkolása se tartott sokáig...elillant..

mint már említettem, olvasok egy Osho-könyvet.Már szinte ijesztő volt számomra, hogy faltam oldalakon keresztül a betűket és kivétel nélkül egyetértettem mindenben. Néha le kellett tennem egy-egy fejezetnél, hogy áteresszem az agyamon, mint vmi szűrőn. Semmi fennakadás...de aztán...
van egy olyan kijelentése, miszerint a gyereknek kommunában kéne élnie,nem egy családban, mert a család csak deformál,ferdít,elront. Aztán jöttek a kérdések a fogamzásgátlásról,abortuszról. Ott is igaza van,de nem abban az értelemben értek vele egyet.Azt mondja...a magzat csak egy test és a lélek még nem költözött belé. Ha megölöm a magzatot,úgy a lélek majd egy új testet keres. Lehet.
Viszont én azon az állásponton vagyok (még ezidáig igen, mivel senki nem győzött meg másról), hogy az anyának van joga eldönteni, hogy megtartja e magzatát vagy sem. Senki másnak. Ő érzi. Testileg.Lelkileg. A fogamzásgátlással is egyet értek. Tényleg hatalmas találmány. Már nem csak azért szexelünk,mert kell a gyerek, hanem szórakozásból.a nő már nem egy tenyészállat, hanem ilyen szempontból egy teljesen egyenrangú a férfival. Természetesen nem húzok párhuzamot férfi és nő között, mert szerintem két fél, akik egy egészet alkotnak.
De a lombikprogram?!Azt mondja Osho...hogy a tudósok mesterségesen egy tökéleteset hozzanak létre,mert a természet mint látjuk..eléggé mihaszna munkát végez:)..ez igaz..de nem azért jó a lombikprogram, vagy őssejtprogram, kinek mi tetszik ,hogy tökéletes embert hozzunk létre!...a tudós is ember..nem egy Buddha.
Végül is, elvitatkoztam volna Oshóval:)...hatalmas bölcs ember...szerintem..

Nem bírok aludni.Olvasok egy könyvet..aszongya..Osho:Nők könyve..ezt a férfiaknak kéne olvasni..vagy nekünk,nőknek?!...kicsit lassan haladok,mert minden fejezet után elgondolkodok...
Most úgy érzem magam, mint akit kicsontoztak és újra raktak. Mint a táltosok beavatás után. A lányom velünk alszik és minden egyes nap még több területet foglal el az ágyon. (Ha közben azt gondolod kedves olvasó, hogy nem kellett volna oda szoktatni mellém és a saját helyére kell tenni,meg ilyenek, akkor igazad van, de már elrontottam és különben is ,tökjó érzés:)
Szóval,ma reggelre már úgy ébredtem, mint egy kötéltáncos, aki élete kockáztatásával,védő háló nélkül halad egyik végből a másikba, közben alatta hatalmas űrrel harcol. Valahogy így voltam én is az ágy szélével, leszámítva, hogy 30 cm volt alattam a mély..habár,itt is koppanhat a fejem:))..tényleg vmit ki kell találnom...de az vigasztal, hogy 18 éves koráig csak nem fog közöttünk fészkelődni...

A minap beszéltem egy barátommal a pénzről és az ahhoz való hozzáállásról. Kölcsönadásról és kölcsönkérésről,ami elég kellemetlen dolog mind a két fél számára.
Valószínű, hogy velem ezzel kapcsolatban kínos helyeteket lehet átélni, mivel nem szoktam senkinek kölcsönadni semmit. És amire biztosan igaz, az a pénz és a könyv. Már apám italozóklubjában megtanultam fiatal pultosként, hogy a hitellel csínján kell bánni. Persze, ezt is fordíthatja az ember saját hasznára, ha pl. soha többet nem akarod látni. Volt, akitől már a hátamon futkosott a hideg, annak természetesen hiteleztem, és megérte az a pár száz forint, hogy többet szégyenében ne jöjjön be hozzánk. Így,némi ráfordítással szelektálhattam a vendégek közt:)
Akkor lehet ciki a helyzet, ha jó barát,rokon,vagy kedves ismerős "áldozata" leszel.óóó...biztos mérgelődök,nem is.Inkább csalódok, hogy milyen piszok ember,de végülis...legalább szemem felnyitására jó a pénz:)..pénz,pénz..van aki aztán annyira kérkedik vele, hogy el sem hiszem, hogy otthon a sufniban lapátolja,de ha igaz is, csak sajnálni tudom, hogy az ő gondolatvilágát ez teszi ki.
Van úgy, hogy szívesen adok,ha látom szüksége van rá vkinek, de vissza nem kérem. Hiszen megszorul, és azzal,hogy kölcsönadom, tulajdonképpen átmenetileg segítettem rajta..Sajna,tisztelet a kivételnek, a mai világ a lehúzásról, az arcoskodásról és a felszínes dolgokról szól. Kevesen vagyunk,akik csak abból élnek, amiért megdolgoztak. Boldog vagyok, van egy szép lányom (de ha nem szép,akkor is boldog vagyok),a kertben nekem fütyöl a rigó és a cseresznye is érik:)....na,ehhez se kell pénz...

Tegnap előtt hallottam Joshi Bharat szájából:Az vagy, akinek az utókor gondol!
És ma hajnalban ez csengett a fülemben,miközben a teregetőről szedtem le a ruhákat és néztem ki az ablakon. Apámra gondoltam, hogy miért nem fejezett be mindent? Pl. a mennyezeten miért nem rakott szegőlécet a végekre?..máig nem értem a nagy lendület kisiklását...nagyon szorgalmas ember volt, mindenbe belekezdett (többek között azért, mert azt hitte mindenhez ért), de soha semmit nem fejezett be. Határozott véleménye volt mindenről és mindenkiről.
A családban, ha összejövünk "Nagy-ok", sokat sztorizunk,mókázunk,karikírozunk elhunyt szeretteinkről. Természetesen nem gúnyosan vagy rosszindulatúan, hanem egyszerűen ahogy volt. Talán így gondolunk azokra, akiket szerettünk vagy csak egyszerűen emlékezünk rájuk. Sokan a temetőbe járást tartják az emlékezésnek, de ha valaki él benned, gondolsz rá, biztos vagyok benne, hogy legbelül megnyugodhatsz, hogy nem jársz ki hetente a kis ásóddal,gereblyéddel és a friss virággal a sírhelyhez. Ráadásul, miközben történeteidet osztod meg rokonaiddal, és úgy kerülsz egyre és egyre közelebb a családhoz. Érzed, hogy összetartás van és ha egy csepp vér is, de ugyanaz csörgedezik a másikban is, mint benned.
Persze, könnyű nekem, hiszen a nagyanyáim igen szép számban neveltek gyerekeket, így rengeteg unokatestvérem van. Néha látom a nagynéném, ahogy nevet, a mozdulatait..annyira nagymama...a bátyám, aki le se tagadhatna...egyforma szem,szemöldök,kezek... és mindannyiunknak be nem áll a szája...lukat beszélünk egymás hasába...zsibong a fejünk..csapongunk egyik történetből a másikba..és értjük a gondolatmenetet!..mit gondolhat az utókor rólunk?Azt nem tudom,de én szeretettel gondolok azokra, akik már nincsenek..

Múltkoriban feszegettünk egy témát az egyik barátnőmmel. Ő egy asszisztens az egészségügyben. Én egy senki egy családsegítőben. Tulajdonképpen, mind a kettő egy segítő szakma, általában rászoruló embereknek és a fizetés egyikünknek se lesz kiemelkedően magas. De mégis. Én szeretem csinálni, jó érzéssel tölt el, és igaz, hogy kúszhatna magasabbra a bankszámlámon a bérem, hogy szinten tudjak maradni,de semmi esetre se fogadnék el senkitől egy árva fillért sem, és nem fordult meg a fejemben, hogy ezért bármiféle ellenszolgáltatást várjak. Ellenben a barátnőmmel. Ő elhivatottságban kezdte pályáját, de a lelkesedés mára már alább hagyott. Természetes dolognak veszi, hogy fizetését a hálapénzzel kell, hogy kiegészítse, és ha vki ezt nem teszi, úgymár nem is annyira elhivatott. Sőt! Azt követően jobb, ha már akkor elmegya páciens az orvoshoz, ha semmi baja.
Hálapénzt igen ritkán adok, hiszen az orvos, az ápoló is a munkáját végzi, csakúgy, mint én. Barátnőm erre felháborodott, hiszen ő ha vkivel sokkal kedvesebb, törődőbb,akkor igenis csúsztasság a borítékot a zsebébe. Aha. Ha tehát befekszik egy ember a kórházba. Kiszúrja magának, hogy szimpatikus, tehát ő dönti el végső soron, hogy kitől várja a pénzt, ezt követően rendes vele, törődő, habár a beteg mellett fekszenek még vagy hatan-nyolcan, akik ugyan azt az elbánást megérdemelnék, mit sem törődve ezzel, terézanyáskodik amellett az egy kiszemelt betegen. Második kirohanása az volt. Tisztába tennél egy idegen embert?Azt mondtam,valószínű,hogy nem. Nalátod!-mondta ő. Ezért legyenek "hálásak".
Ha szimpatikus számomra egy "ügyfél", teljesen egyforma elbánásban részesül, mint a többi. Max. jobban érzi magát, hiszen érzi a szimpátiát ő is. De ennyi!
Valószínű, hogy az életben semmire se viszem (habár nem is tűztem ki nagy célokat), és ha egyszer kórházban kell feküdnöm hosszabb távon, morcosan cserélik majd alattam az ágytálat....vagy nem cserélik?... "hála az égnek"...:)

Ma vezettem először a "kék villám"ot:)
Beültem a kis szimulátor kinézetű autóba.A képernyője (szélvédő) akkora, mint egy 15"-os monitor:)..Annyi a különbség, hogy ez totálisan élesbe megy,ha netán elszúrod és nekimész vminek,akkor nem game over, hanem tényleg fáj és nincs több életed. A tescó parkolójában tekeregtem össze-vissza, de nagyon furi. Egyrészt most idegesít igazán, hogy szembe is jönnek. Aztán meg ott vannak azok, akik gyalog járnak. Aztán vannak a tükrök, pedálok,jesszuss!Mi minden!...most eléggé el vagyok keseredve, mert amilyen nagy szerelemnek éreztem a kapcsolatom Renault 4-el, most oly annyira jönnek a hétköznapok...ahogy kinézek reggelente, ott vár rám az utcán, közben meg vezetni sem merem. Kedves kis darab ááám...egyáltalán nem a ciki kategória, hanem inkább a 60-as évek leleményessége, franciás különcködése...na mindegy,,szóval vezetni nem tudok,de az autó már száguldozásért kiállt...remélem, hogy mihamarabb lapíthatunk a záróvonalon macskákat:))).../na ez vicc volt,ha vki állatbarát lenne/....

Holnap lesz az első nap, hogy vezetni fogok.Élesben!:)
Ma beültem és megnéztem.Basszuss!Mint egy játékszimulátor!!De vicces!Alig várom már a reggelt, hogy elindulhassunk..az ablakot eltolom, hasítson a szél:)))...még azon is gondolkodom,hogy Balatonra ezzel menjünk e...végülis..ha addig megtanulok vezetni...:)).csak a többieket idegelném 80km/órával...bümbürümbürümbürümbü....őőőő....aaaaaaa....bümbürümbürümbü.....(így megy az autó)....

Van egy autóm.Renault 4 TL.
Teljesen logikátlan kivitelezés,mely azután teljesen logikussá válik, mihelyst átérzed a lelkét. Veterán típus,francia gondolatokkal. Fogalmam sincs, hogy mit keres a házunk előtt, még mindig nem fogtam fel, hogy egy kocsit fogok vezetni. Legfőképpen azért,mert nem is tudok. De itt van az utcában és vár, hogy megmozgassák a kerekeit és a motorját. Remélem, hogy mihamarabb összeszokunk és kalandos utat tehetünk meg. Nem fogok nevet adni neki,simogatni és mindenféle kabala izéket ráaggatni. Csak az autó és én,köztünk a motorzúgás.
Nagyon izgalmas lesz. Már várom, hogy kevésbé forgalmas úton lavírozhassak és megszokhassam, hogy én is egy aszfaltbetyár vagyok:)

Ma hatalmasat csalódtam egy olyan emberben, aki számomra kedves volt.
A környezet, ahol felnőtt igen jellemtelen, hazug és kétszínű.Mivel tőlem és a családomtól mindig szeretetet és őszinteséget (remélem) kapott, ezért mertem remélni, hogy nem szívja magába a saját környezetében lévő hibákat. Mivel mindig nyíltan és egyenesen álltam hozzá, ezért gondoltam, hogy a személyiségfejlődése kevésbé torzul.
De ma!
Egy "helyzet" következtében viszont rá kellett döbbennem, hogy erkölcsi tanaim és útmutatásaim mind hiábavalók. Hogy mi jó és rossz nem tudhatom, hiszen az sem biztos, hogy a helyes úton járok,de tetteimért mindig vállaltam a felelősséget. Ezáltal barátaim létszáma mindig csökkent, de talán nem is voltak a barátaim.
De aki tényleg közel áll hozzám,családomban él, gondoltam vakon megbízhatok és vicaverza. Nem így történt.
Most csalódott vagyok, hogy hol hibáztam és azon gondolkodom, hogy jellemtelen emberből lehet e embert faragni? Mi az én hibám? Várjam a bocsánatkérést és feladjam?
Nem tudom...
Nagyon rosszul érintett,hogy hazudtak..vagy készüljek fel, mert hahó viki!A nagybetűs életben laksz!!

Cseresznyében a világ.

Punnyadok a hintaágyban és elnézem, ahogy Fannim a homokot szórja a kutya hátára. A végtelen szeretetre éhes eb még ezt is elviseli. Közben néz rám lányom a szeme sarkából és várja, hogy mikor mosolyodok el. Nem kell sokáig lapátolnia, mert a szám már görbül is felfelé...közben ringatom magam...elnézem az eget, ahogy a felhők táncolnak és egybefolynak.Mintha a szél lenne a koreográfusuk...a fejem felett aláfestésnek rigó adja a zenét...trillázik, figurázza..pedig már a tavasz kezd odébb állni...vetek erre a dalos madárra egy pillantást..amilyen kicsi, olyan nagy a hangja...óó!..érik a cseresznye..lehet, hogy ezt kürtöli világgá?..ne merészelje...idén alig termett...
A zöld kis bogyók elkezdtek duzzadni és pirulni...nézzük csak?...felállok és szemlélni kezdem..engem meg a lányom..miért nem a kutya élve temetését nézem Fanni módra?....repülő se jön...pedig ez most a legérdekesebb dolog a világon!....én meg csak keresgélek a fán...hohóóó..megvan.Egy szinte már piros szem..ágaskodok..és letépem..páros..cseresznye fülbevaló!..:))...megkóstolom...óó..az idei első nyári íííz...az egész gyerekkorom..a két fonott copfom...a nagyanyám hangja...minden benne volt ebben az apró szemben...a régi kert...a nyár zamata... még a háromkerekű bicikli is,amin tanultam..ezt mind ebben a pirosló kis gyümölcsben éreztem...
Egy hónap múlva már a fa alatt szemezgethetünk,amíg a karunk eléri. Mert a felső korona a madaraké.Ez a szabály!:)

Ha fejed fáj, üsd meg a bokád!

Azt hittem, hogy a fejfájásnál szörnyűbb nincsen. Lüktet a halántékod, érzed a szemed héját, fáj a pislogás is. Minden vágyad elbújni a világ elől, hogy csak magad légy, ahol se hangok,se fények. Csak a nagybüdös sötétség és némaság. Várod elaludj, hogy utána kipihenten kelljél. De nem megy, mert az agyad összeköttetésben a gyomroddal a tested ellen harcol. Forgatja az reggelit és ebédet, mint valami centrifuga. De már ez sem érdekel, csak lenne már vége ennek az iszonyú fájdalomnak!....és egyszer csak elmúlik. Már nem fáj, ha nézel, a koponyád körvonala mosódik el a hajad alatt...tudsz gondolkodni. Egy meg egy? Kétszer kettő?..melegséget érzek a bokámban. Akkor nem is éreztem, mikor kivágtam a kaput,vigyázva, hogy a kutya ki ne menjen..nem láttam, ahogy a talpam felett egy területen eltűnt a húsom fedőborítása. A bőr. Persze, hogy nem fáj a fejem. Mert ilyen iszonyú lüktetést nem tud elviselni a szürkeállományom egyszerre. Ki kellett, hogy iktassa azt a kis semmi migrént. Mert mi az ehhez képest?! Iszonyúan fáj..kihatva a bokacsontomra. Már nem is emlékszem, hogy milyen hányingerem volt az imént. Persze, hogy nem!Majdnem levágtam a saját lábam! Úgy szenvedek, mint egy kalóz..annak legalább ott volt a rum! Kéne vmi fájdalom, hogy ne lüktessen az a csámpás végtagom....lehet, hogy szülnöm kéne?Vagy az nem is volt ilyen borzalmas?