A minap beszéltem egy barátommal a pénzről és az ahhoz való hozzáállásról. Kölcsönadásról és kölcsönkérésről,ami elég kellemetlen dolog mind a két fél számára.
Valószínű, hogy velem ezzel kapcsolatban kínos helyeteket lehet átélni, mivel nem szoktam senkinek kölcsönadni semmit. És amire biztosan igaz, az a pénz és a könyv. Már apám italozóklubjában megtanultam fiatal pultosként, hogy a hitellel csínján kell bánni. Persze, ezt is fordíthatja az ember saját hasznára, ha pl. soha többet nem akarod látni. Volt, akitől már a hátamon futkosott a hideg, annak természetesen hiteleztem, és megérte az a pár száz forint, hogy többet szégyenében ne jöjjön be hozzánk. Így,némi ráfordítással szelektálhattam a vendégek közt:)
Akkor lehet ciki a helyzet, ha jó barát,rokon,vagy kedves ismerős "áldozata" leszel.óóó...biztos mérgelődök,nem is.Inkább csalódok, hogy milyen piszok ember,de végülis...legalább szemem felnyitására jó a pénz:)..pénz,pénz..van aki aztán annyira kérkedik vele, hogy el sem hiszem, hogy otthon a sufniban lapátolja,de ha igaz is, csak sajnálni tudom, hogy az ő gondolatvilágát ez teszi ki.
Van úgy, hogy szívesen adok,ha látom szüksége van rá vkinek, de vissza nem kérem. Hiszen megszorul, és azzal,hogy kölcsönadom, tulajdonképpen átmenetileg segítettem rajta..Sajna,tisztelet a kivételnek, a mai világ a lehúzásról, az arcoskodásról és a felszínes dolgokról szól. Kevesen vagyunk,akik csak abból élnek, amiért megdolgoztak. Boldog vagyok, van egy szép lányom (de ha nem szép,akkor is boldog vagyok),a kertben nekem fütyöl a rigó és a cseresznye is érik:)....na,ehhez se kell pénz...