Ma hatalmasat csalódtam egy olyan emberben, aki számomra kedves volt.
A környezet, ahol felnőtt igen jellemtelen, hazug és kétszínű.Mivel tőlem és a családomtól mindig szeretetet és őszinteséget (remélem) kapott, ezért mertem remélni, hogy nem szívja magába a saját környezetében lévő hibákat. Mivel mindig nyíltan és egyenesen álltam hozzá, ezért gondoltam, hogy a személyiségfejlődése kevésbé torzul.
De ma!
Egy "helyzet" következtében viszont rá kellett döbbennem, hogy erkölcsi tanaim és útmutatásaim mind hiábavalók. Hogy mi jó és rossz nem tudhatom, hiszen az sem biztos, hogy a helyes úton járok,de tetteimért mindig vállaltam a felelősséget. Ezáltal barátaim létszáma mindig csökkent, de talán nem is voltak a barátaim.
De aki tényleg közel áll hozzám,családomban él, gondoltam vakon megbízhatok és vicaverza. Nem így történt.
Most csalódott vagyok, hogy hol hibáztam és azon gondolkodom, hogy jellemtelen emberből lehet e embert faragni? Mi az én hibám? Várjam a bocsánatkérést és feladjam?
Nem tudom...
Nagyon rosszul érintett,hogy hazudtak..vagy készüljek fel, mert hahó viki!A nagybetűs életben laksz!!