Punnyadok a hintaágyban és elnézem, ahogy Fannim a homokot szórja a kutya hátára. A végtelen szeretetre éhes eb még ezt is elviseli. Közben néz rám lányom a szeme sarkából és várja, hogy mikor mosolyodok el. Nem kell sokáig lapátolnia, mert a szám már görbül is felfelé...közben ringatom magam...elnézem az eget, ahogy a felhők táncolnak és egybefolynak.Mintha a szél lenne a koreográfusuk...a fejem felett aláfestésnek rigó adja a zenét...trillázik, figurázza..pedig már a tavasz kezd odébb állni...vetek erre a dalos madárra egy pillantást..amilyen kicsi, olyan nagy a hangja...óó!..érik a cseresznye..lehet, hogy ezt kürtöli világgá?..ne merészelje...idén alig termett...
A zöld kis bogyók elkezdtek duzzadni és pirulni...nézzük csak?...felállok és szemlélni kezdem..engem meg a lányom..miért nem a kutya élve temetését nézem Fanni módra?....repülő se jön...pedig ez most a legérdekesebb dolog a világon!....én meg csak keresgélek a fán...hohóóó..megvan.Egy szinte már piros szem..ágaskodok..és letépem..páros..cseresznye fülbevaló!..:))...megkóstolom...óó..az idei első nyári íííz...az egész gyerekkorom..a két fonott copfom...a nagyanyám hangja...minden benne volt ebben az apró szemben...a régi kert...a nyár zamata... még a háromkerekű bicikli is,amin tanultam..ezt mind ebben a pirosló kis gyümölcsben éreztem...
Egy hónap múlva már a fa alatt szemezgethetünk,amíg a karunk eléri. Mert a felső korona a madaraké.Ez a szabály!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése