Nem bírok aludni.Olvasok egy könyvet..aszongya..Osho:Nők könyve..ezt a férfiaknak kéne olvasni..vagy nekünk,nőknek?!...kicsit lassan haladok,mert minden fejezet után elgondolkodok...
Most úgy érzem magam, mint akit kicsontoztak és újra raktak. Mint a táltosok beavatás után. A lányom velünk alszik és minden egyes nap még több területet foglal el az ágyon. (Ha közben azt gondolod kedves olvasó, hogy nem kellett volna oda szoktatni mellém és a saját helyére kell tenni,meg ilyenek, akkor igazad van, de már elrontottam és különben is ,tökjó érzés:)
Szóval,ma reggelre már úgy ébredtem, mint egy kötéltáncos, aki élete kockáztatásával,védő háló nélkül halad egyik végből a másikba, közben alatta hatalmas űrrel harcol. Valahogy így voltam én is az ágy szélével, leszámítva, hogy 30 cm volt alattam a mély..habár,itt is koppanhat a fejem:))..tényleg vmit ki kell találnom...de az vigasztal, hogy 18 éves koráig csak nem fog közöttünk fészkelődni...