Ha fejed fáj, üsd meg a bokád!

Azt hittem, hogy a fejfájásnál szörnyűbb nincsen. Lüktet a halántékod, érzed a szemed héját, fáj a pislogás is. Minden vágyad elbújni a világ elől, hogy csak magad légy, ahol se hangok,se fények. Csak a nagybüdös sötétség és némaság. Várod elaludj, hogy utána kipihenten kelljél. De nem megy, mert az agyad összeköttetésben a gyomroddal a tested ellen harcol. Forgatja az reggelit és ebédet, mint valami centrifuga. De már ez sem érdekel, csak lenne már vége ennek az iszonyú fájdalomnak!....és egyszer csak elmúlik. Már nem fáj, ha nézel, a koponyád körvonala mosódik el a hajad alatt...tudsz gondolkodni. Egy meg egy? Kétszer kettő?..melegséget érzek a bokámban. Akkor nem is éreztem, mikor kivágtam a kaput,vigyázva, hogy a kutya ki ne menjen..nem láttam, ahogy a talpam felett egy területen eltűnt a húsom fedőborítása. A bőr. Persze, hogy nem fáj a fejem. Mert ilyen iszonyú lüktetést nem tud elviselni a szürkeállományom egyszerre. Ki kellett, hogy iktassa azt a kis semmi migrént. Mert mi az ehhez képest?! Iszonyúan fáj..kihatva a bokacsontomra. Már nem is emlékszem, hogy milyen hányingerem volt az imént. Persze, hogy nem!Majdnem levágtam a saját lábam! Úgy szenvedek, mint egy kalóz..annak legalább ott volt a rum! Kéne vmi fájdalom, hogy ne lüktessen az a csámpás végtagom....lehet, hogy szülnöm kéne?Vagy az nem is volt ilyen borzalmas?