Emlékszem az előző hétre, mikor kezdődött a Fannim beszoktatása a bölcsődébe. Szerintem mindkettőnknek egy trauma volt. Ahogy eddig a kis szimbiózisunkban éltünk,most úgy kellett egymás nélkül boldogulnunk.Most,a második hét már egész jól ment. Kezdjük megszokni a dolgot....és ez így van rendjén.
De mi is az,amit nem tudunk egyáltalán megszokni?
Vagy mindenbe bele lehet rázódni?Nincs olyan szörnyű helyzet, amiből ne tudnánk tovább lépni?Akár ha elveszítesz valakit vagy valamit?Más élethelyzeteket?
úú..ez a megszokás elég fura dolog.Mindenesetre nekem kicsit érzelemmentesnek tűnik ez a szó.
Remélem, hogy lányom nem egyfajta elárulásnak,cserbenhagyásnak éli meg. Magyarázom is neki minden este lefekvés előtt a jelentőségét. Vagy magamnak magyarázom inkább?!...

Ma egy kis science fiction,vagyis tudományosan fantasztikus:)
Egyszer, még a 90es évek elején kérdezte a bátyám,hogy mikor lesz már nekem autóm?Válaszom az volt, majd ha elektromos autóm lesz. Felkacagott és még sokáig emlegette a hülyeségem.Nekem viszont szent meggyőződésem volt, hogy ez lesz a jövő,és boldog-boldogtalan hozzájuthat majd egy ilyen csodához. Persze,a környezetszennyezés nem lesz megoldott,hiszen az energiát itt is elő kell majd állítani valahogy,de talán egy erőművet könnyebb felszerelni vmiféle szűrővel, mint minden egyes autót.Mindegy..
A kis tervem annyiban dőlt meg,hogy most van egy közel 30 éves kék villámom. De az álmom,az elektromos autó tömeggyártása itt topog a küszöbön.
Ez a tudományos része.A fantasztikus része pedig az, hogy gyereknek nagyon sokat álmodtam ilyen kocsikról. Számtalanszor suhantak el mellettem,azzal a különbséggel,hogy kerekük se volt ezeknek a járműveknek.Valószínű,hogy kicsit előrébb járt az agyam:)))..najó..ezt a gondolatot nem is gördítem tovább, mert eléggé bizarr:)))..szóval elektromos autók.
Most néztem a neten a frankfurti kiállítás bemutatóját. Azt hiszem,megérintett a jövő szele.
Már csak azon kell elgondolkodnunk,hogy mi a francot csinálunk a sok benzines gépcsodával? Ahogy végignézem a panelházak előtt sorakozó autókat.Mind a zúzdába kerül?Vagy ne haladjak azért iylen nagy léptekkel?óó..nem az álmomban vagyok:))...itt még vannak kerekek:))..
Még az a szerencse, hogy a jövő nem halad olyan gyorsan, és az agyunk tudja követni az újdonságokat,változásokat.
Persze, anyámnak a dvd használata is egyfajta science fiction, de a régi renault 4-esem meg ciki neki.Megrekedt valahol félúton:)
Én imádom a modern dolgokat,a jövőt,a lehetőségeket. Viszont semmi pénzért nem adnám a kis piros műbőrfoteljaimat a 70es évekből,a nagyapám munkásőr plakettje szent és tudom,hogy egyszer divatba jövök...

Ezerrel mester!

azt hiszem,hogy aki bútorvásárlásra adja a fejét az ikeánál,annak egy kicsit asztalosnak,vagy ha nem is,de ezermesternek kell lennie.Ja?és nem árt,ha némi izommal is rendelkezik:)
Megvettem mindent.Könyvespolcot,ágyat,szekrényt...csipcsup hülyeségeket. Már a raktárban ott gyúrtam a rétegelt lapokkal..azt hittem,besz....arok..Nagy nehezen odatoltam a pénztárhoz,közben legalább 5ször letegeztek hirdetőtáblán,plakáton.Csak tetézik a problémámat!!!:)))..na mindegy..
Haza vinni persze nem tudtam, mert a kis R4-esem se egy masszív járgány,habár van csomagtartója. De azt hiszem arra max.anyámat fogom felpókozni,ha még egyszer beleszól a vezetési stílusomba.Na mindegy..szóval kihozták házhoz, és lerakták a lépcső elé.Felvittem. Újabb besz..arás. Aztán fel a tetőtérbe..úú...a könyvespolc még csak-csak. Kihívás volt azért ez is,mert egy ikea-szerszámot mellékeltek hozzá (imbuszkulcs) és sluszpassz. Összeraktam. Na de a 3 fiókos szekrény!!..Csavarhúzó?Csillagcsavarhúzó?..hm..kalapács?...a menőmanó figurát követve ez is sikerült:))))..éljen!! már csak az ágykeret van,meg az ágyrács..ide nekem az oroszlánt is!:)))...
Szóval egy bútorszaki lettem. Bárcsak az ajtófélfafestés sikerült volna ilyen jól....az nagyon gáz! Mintha egy lepukkant lakás régi zománcai peregnének le az ajtón..Antikoltnak is mondhatnám,de inkább csak csúnya. Viszont falat festeni azt tudok.Tehát.Ha bárki egy mekkmestert keres,aki lelkes, viszont hitvány munkát végez,nyugodtan szóljon.Nekem:)

Ragaszkódó sufni

Amikor egy kapcsolat vagy házasság véget ér,akkor az a vég?Vagy egy új kezdete?
Mindig megkérdeztem olyankor magamtól,hogy miért történik ez velem?És miért pont velem? Persze,más is talán ezeket a kérdéseket teszi fel,meg a hogyan tovább-ot...talán akkor sehogyan..csak sodródunk tovább..haladunk az árral és csak remélni tudjuk,hogy valahol partot érünk..mert az élet megy tovább..és történnek velünk a történések. Ráadásul,ha egy vagy netán két gyerek van, nem is érhetünk rá töprengeni,talán csak egy pillanatra állhatunk meg és sajnálhatjuk azt,ami már nincs.
Már annyiszor kezdtem újra,hogy ma egy számomra kedves embernek adhattam bölcs tanácsot.
Megtanultam azt, hogy soha nem a másik tehet csak róla, hiszen ott voltam én is valahol, tehát elsősorban magamba kell néznem. Aztán ha megtörtént,amit nem szerettem volna, hát megtörtént. Nem ragaszkodhatom tovább ahhoz, ami volt. Egyáltalán nem is ragaszkodom! Már eleve ez a szó,hogy ragaszkodás...mindegy.. ráadásul ott van a görcsösen ragaszkodás...jááááj...:))....akár emberekhez,akár tárgyakhoz..
mint tegnap a sufniban az a sok szar,amit dobáltam kifelé...a papám,apám ragaszkodtak a csavarokhoz,fura szerkezetekhez..
minek?!minden elmúlik,megkopik...és különben is..
a hülye lányuk,unokájuk úgyis kidobálja:)))

Mióta itthon vagyok, sokszor úgy érzem, hogy nem teszek semmi hasznosat. Persze, ebben naponta meg is erősítenek!Mert mi is lehet igazán hasznos?Ami látványos?Ami szemmel látható?
Óóó..a gyereknevelés biztos nem az,mert sokszor megkapom, hogy nem csinálok semmit:))...csak lógatom a lábam,csak játszok a lányommal, a főzés smafu,és rendet rakni is teljesen természetes dolog...na de sufnit kipakolni?Lebontani?...édes Istenem!!...
Ma igazán érezhettem, hogy tettem vmi fontosat. Annyira utáltam és utálom látni azt az összetákolt barkácsolós romhalmazt, ami a kert végében éktelenkedik.Még a nagyapám kezdte gyűteni a belevalókat,aztán apám folytatta, aztán egy kis ideig a sógorom.Csak gyűltek bele a lomok,ócskaságok. Csavarok minden méretben és mennyiségben. A dédim kiszuperált konyhaszekrényében, megannyi fiókkal....és mindegyikben vmi értelmetlen gyűjtemény...rozsdás reszelők,legalább négy darab fenyőfatalp,óóó..és anyám egyetemi tankönyvei,amik réges rég elavultak. Kérdem én.Kinek?és miért?
Különválogattam a fémhulladékot. Holnap áthívom a Gabibarátom és ha azt mondja, hogy érdemes a sok vasdarabot visszavinnem a méh-be,akkor véget vetek az egerek akadálypályájának. Nem lesz hol bújkálniuk. A macska bejár vadászni,ha nyitvafelejtem az ajtót, de nem tudott eddig úgy lépkedni,hogy vmi ne zörgött volna,bárhova is lépett. Habár..amilyen kövér?!...elefánt a porcelánboltban.De majd tágasabb lesz minden! Úgy fickándozhat a polcokon,mint egy fekete párduc az ázsiai dzsungelekben!
Ha az egész fémhulladék egy forintot sem ér, akkor jövőre kiteszem lomtalanításkor, had' vadászannak a kupacon a csövesek..mint a fekete párduc az ázsiai dzsungelben...

Itthon,otthon

Néha oly nagyra vagyok azzal, hogy ott lakom,ahol születtem. Nem mindenkinek adatik meg, hogy a gyökereinél verjen tábort,éljen azokon a falakon belül,ahol már a dédszülei is éltek. Látni és érezni az elmúlást, ugyanakkor megélni,benne élni a jövőben,mert a jövő én vagyok,a gyerekem,és remélhetőleg az unokám.
Viszont ma rá kellett jönnöm,hogy a fene nagy én váram,én házam korántsem mindig jó dolog. Hisz hol marad az az érzés,hogy hiányzik az otthon?Hogy érkezzek meg végre haza,ha mindig itthon vagyok?...óóó..nyaralásokon szokott egyedül honvágyam lenni.
A fickóm mesélte egyszer, hogy volt egy csaja, aki vidéken lakott és itt Pesten volt koleszban. Fantasztikus érzés volt utazni a vonaton,hogy végre megérkezzél.
Na,ez az érzés nekem kimaradt...
Cserébe megkapom azokat az embereket,akik születésem óta végigkísérik az életem, és egyébként még szeretem is őket. A szomszédokat,a gyerekkori barátaim,akik egyébként nagyrész ide nősültek, és szintúgy mindig is otthon voltak:)...
Egyáltalán el kell ahhoz mennünk,hogy úgy érezzük megérkeztünk?!

Mihaszna karma.

Karma.Ezt már egy barátommal dióhéjban kiveséztük,de mostanában sokszor eszembe jut.
Ahogy én érzem, minden egy nagy egész, és csak egy kis porszem vagyok a gépezetben.Minden összefügg mindennel,minden kis apró dolog hat mindenre. Minden minden:)))..ha úgy tetszik:)
Ahogy már írtam, nem lehetek annyira önző,hogy saját karmikus kötelességem és feladatom legyen. A különféle találkozások,érzések, benyomások,tapasztalások mind-mind fontosak. Hatással van rám a világ és én is hatással vagyok a világra. Ez utóbbit csak remélni tudom:))...
Az ilyen-olyan emberi kapcsolatok számomra a legérdekesebbek. Óó..miért ő az anyám aki, a gyerekem,a párom,a fickóm,a barátnőm?...mit tudom én..dolgunk van egymással?Adnom kell vmit vagy ők adnak nekem?...mindenesetre minden egyes pillanatért hálás vagyok az életnek,még ezért a hülye kásztingért is:)))...még mindig a fejemben van..sajnálom...mennyi zagyvaságot hordtam össze?!...remélem, hogy a titoktartás kétoldalú, és nem használják fel semmire:)))...karma...na ezzel a mai nappal mi dolgom volt?

Zitáék vittek el.Már odafelé röhögtünk,de azért bennem egy jó adag izgalom is volt.Különféle helyzeteket találtunk ki,és tulajdonképpen saját magamat karikíroztuk:))Imádok a hülyeségeimen kacagni:))na mindegy..odaértünk és ahogy megnézegettem a "vetélytársaimat"..hááát..mi a francot is keresek itt?!
Csupa szürke csaj,semmitmondók..basszus!Miattuk készül a műsor. Én is el vagyok keseredve,de őőők???!!Teljesen. Szégyelltem magam,de már töltöttem is ki a kérdőívet és a nyilatkozatot, hoyg tartom a szám a kulisszatitkokról.
Bementem. Leültettek egy székre.Hatalmas lámpa világított meg,szemben velem egy kamera. Nem is foglalkoztam vele. Az isten is színésznőnek teremtett??:))))))))tovább..két lány volt ott.Csinosak,fiatalok.Kérdeztek mindenfélét. Miért szeretnék szerepelni?Mi bajom a testemmel?...én meg szépen válaszoltam.
Nézzenek meg jól alaposan,és egyből megkapják a választ:)..Megkapták.Most hívtak,hogy hétfő-kedden eldől minden és szerdán mindenképp felhívnak. Na most addig várhatok.
Persze fickóm örült, mert bizonyítást nyert számára, hogy nem vagyok baromi ronda. Na de ha behívnak?óóó...10 részes lesz a műsor, vagyis a megannyi önbizalomhiányos csajból kiválasztják a 10 "legjobbat":)
Nem vagyok és soha nem is voltam egy versenyző típus. Ha nem választanak be, nem leszek elkeseredve. Valószínű,hogy vannak nálam sokkal érdemesebbek rá..de azért ezt is kipróbáltam..
Ja ?A női lapozóból is hívtak.Úgy látszik ilyen arcot vadásznak.Szerencsém van,hogy nem sörétes puskával...

Egyszer már írtam,hogy jelentkeztem egy most induló női műsorba.
Úúú..hát behívnak beszélgetésre. Ennyire szörnyen nézhetek ki?!..ha átjutok a rostán,akkor valószínű,hogy így is lesz:))))..De !Van remény,hogy megformázzanak:)))...óó..hogy én milyen hülyeségeket találok ki nagy magányomban:)))))...persze, tisztában vagyok a lehetőségeimmel.Kisugárzásommal,ha van ilyen,habár Csernobilnak is van,aztán testalkatom adta lehetőségeimmel, ami tulajdonképpen elég kis mozgást enged meg stílusbeli kibontakozásomra.Aztán itt vannak a belső értékek, amik a jó tulajdonságokban nem igazán bővelkednek. Jószivűség, megértés, báj.Sajnálom. Nem visz rá a lélek, hogy a koldusnak pénzt adjak, nem értem meg a nyavajás kutyánkat,hogy miért ássa a gödröket a kertben és azt is sajnálom,hogy olykor nem vagyok egy kellemes ember és vadul,nyersen fogalmazok,ha úgy tartják az érzéseim.
Kell vinnem fekete fehérneműt is.Remélem, hogy semmi olyanra nem gondolnak,amire most én:)))Kiváncsi is vagyok és egyben izgulok,hogy milyen lesz.
ahogy Hajós András műsora is hangzik:Benne leszek a tévéééééében!:))))
Talán innen már egyenes út vezet a sztárvilágig:)))ááá..nem hiszem.
Azért jelentkeztem, hogy megtudjam,van e bennem végzetasszonya, nőidémon, ellenállhatatlanság. Eddig úgy éltem az életem, hogy nincs.36 évesen ennyit tudtam kihozni magamból:)))Meglátjuk...hogy más milyennek lát...