Amikor egy kapcsolat vagy házasság véget ér,akkor az a vég?Vagy egy új kezdete?
Mindig megkérdeztem olyankor magamtól,hogy miért történik ez velem?És miért pont velem? Persze,más is talán ezeket a kérdéseket teszi fel,meg a hogyan tovább-ot...talán akkor sehogyan..csak sodródunk tovább..haladunk az árral és csak remélni tudjuk,hogy valahol partot érünk..mert az élet megy tovább..és történnek velünk a történések. Ráadásul,ha egy vagy netán két gyerek van, nem is érhetünk rá töprengeni,talán csak egy pillanatra állhatunk meg és sajnálhatjuk azt,ami már nincs.
Már annyiszor kezdtem újra,hogy ma egy számomra kedves embernek adhattam bölcs tanácsot.
Megtanultam azt, hogy soha nem a másik tehet csak róla, hiszen ott voltam én is valahol, tehát elsősorban magamba kell néznem. Aztán ha megtörtént,amit nem szerettem volna, hát megtörtént. Nem ragaszkodhatom tovább ahhoz, ami volt. Egyáltalán nem is ragaszkodom! Már eleve ez a szó,hogy ragaszkodás...mindegy.. ráadásul ott van a görcsösen ragaszkodás...jááááj...:))....akár emberekhez,akár tárgyakhoz..
mint tegnap a sufniban az a sok szar,amit dobáltam kifelé...a papám,apám ragaszkodtak a csavarokhoz,fura szerkezetekhez..
minek?!minden elmúlik,megkopik...és különben is..
a hülye lányuk,unokájuk úgyis kidobálja:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése