Emlékszem az előző hétre, mikor kezdődött a Fannim beszoktatása a bölcsődébe. Szerintem mindkettőnknek egy trauma volt. Ahogy eddig a kis szimbiózisunkban éltünk,most úgy kellett egymás nélkül boldogulnunk.Most,a második hét már egész jól ment. Kezdjük megszokni a dolgot....és ez így van rendjén.
De mi is az,amit nem tudunk egyáltalán megszokni?
Vagy mindenbe bele lehet rázódni?Nincs olyan szörnyű helyzet, amiből ne tudnánk tovább lépni?Akár ha elveszítesz valakit vagy valamit?Más élethelyzeteket?
úú..ez a megszokás elég fura dolog.Mindenesetre nekem kicsit érzelemmentesnek tűnik ez a szó.
Remélem, hogy lányom nem egyfajta elárulásnak,cserbenhagyásnak éli meg. Magyarázom is neki minden este lefekvés előtt a jelentőségét. Vagy magamnak magyarázom inkább?!...