Mióta itthon vagyok, sokszor úgy érzem, hogy nem teszek semmi hasznosat. Persze, ebben naponta meg is erősítenek!Mert mi is lehet igazán hasznos?Ami látványos?Ami szemmel látható?
Óóó..a gyereknevelés biztos nem az,mert sokszor megkapom, hogy nem csinálok semmit:))...csak lógatom a lábam,csak játszok a lányommal, a főzés smafu,és rendet rakni is teljesen természetes dolog...na de sufnit kipakolni?Lebontani?...édes Istenem!!...
Ma igazán érezhettem, hogy tettem vmi fontosat. Annyira utáltam és utálom látni azt az összetákolt barkácsolós romhalmazt, ami a kert végében éktelenkedik.Még a nagyapám kezdte gyűteni a belevalókat,aztán apám folytatta, aztán egy kis ideig a sógorom.Csak gyűltek bele a lomok,ócskaságok. Csavarok minden méretben és mennyiségben. A dédim kiszuperált konyhaszekrényében, megannyi fiókkal....és mindegyikben vmi értelmetlen gyűjtemény...rozsdás reszelők,legalább négy darab fenyőfatalp,óóó..és anyám egyetemi tankönyvei,amik réges rég elavultak. Kérdem én.Kinek?és miért?
Különválogattam a fémhulladékot. Holnap áthívom a Gabibarátom és ha azt mondja, hogy érdemes a sok vasdarabot visszavinnem a méh-be,akkor véget vetek az egerek akadálypályájának. Nem lesz hol bújkálniuk. A macska bejár vadászni,ha nyitvafelejtem az ajtót, de nem tudott eddig úgy lépkedni,hogy vmi ne zörgött volna,bárhova is lépett. Habár..amilyen kövér?!...elefánt a porcelánboltban.De majd tágasabb lesz minden! Úgy fickándozhat a polcokon,mint egy fekete párduc az ázsiai dzsungelekben!
Ha az egész fémhulladék egy forintot sem ér, akkor jövőre kiteszem lomtalanításkor, had' vadászannak a kupacon a csövesek..mint a fekete párduc az ázsiai dzsungelben...