Negyvenéves utazás.

Ahogy mennek a napok és évek, úgy telik meg fejem a történésekkel,emlékekkel és érzésekkel. Minden,amin keresztülmentem, átitatott és formált. Hol azon az úton jártam,mi ki volt jelölve,hol pedig göröngyös ösvényen csak azért,mert ott színpompás virágok nyíltak. A végén persze, mind odaérünk ahová mennünk kell, de valaki hétvégi pikniknek éli meg, más pedig dzsungeltúrának.
Ha már elérted a 40 éves kort,úgy elmondhatod, h az uzsonnád felét megetted és kezded betörni a kirándulócipőd.
Két barátom is elérte ezt a kort, és mind a ketten meglepetéspartit kaptak ajándékba. /Mivel az elsőn voltam csak ott,ezért azon keresztül tudom gondolataim megfogalmazni./

Vártuk,h hazajöjjön. Nem tudom mennyien lehettünk,de ahogy körbenéztem, pontosan azokat az arcokat láttam,akik jóbarátom életét végigkísérték.Hm.Születésem óta ismerem. A családja és barátai,kik nem csak jót mulattak vele egyszer,hanem részesei voltak mindannak, amit ők is átéltek vele együtt.
Mikor megérkezett, a csöndes ház hirtelen megtelt kacagással, mert örültünk a pillanatnak,h ezt is közösen nevetjük. Nem tudom,h ő mit érzett, de én úgy láttam,h zavarban volt.Talán a meghatottságtól vagy csak egyazon időben volt ott minden,mit egykoron megélt.
Két év (najó,másfél....najó,egy év és 4 hónap) múlva negyven leszek. Nem hiszem,h lesz meglepetésbulim. Hiszen ki tudja,h kik voltak azok az emberek,kik 40 éves utazásom alkalmával igazán jó utastársaim voltak?

Sült kolbász cicikkel.

Mostanában sok a várandós körülöttem, szinte környékez a gyermekvállalásomról szóló élményeim leírása.
Mikor a blogot elkezdtem írni, már javában újdonsült anyatigrisként éltem mindennapjaim,aki minden pillanatban képes volt rácsodálkozni arra a kis tündérre,akit 9 hónapon keresztül a melle alatt,a puncija felett és a háta előtt hordott.

Teherbeesésem kisebb változást idézett elő bennem,így nem volt nehéz rájönnöm, h állapotos vagyok. Az első hónapjaimat a mester utcai hentesnél töltöttem sült csirkecombok,tarják,kolbászok társaságában. Enyhén csípős almapaprikával! A közeli építkezésen dolgozó melósok voltak a reggeliző partnereim és ámulattal nézték nap mint nap,ahogy élvezettel csúsztattam le minden egyes zsíros falatot. Kívánós voltam a nap 24 órájában.
Ahogy teltek a napok, a cicim is egyre nagyobb lett. Szabályos félgömb,amit körzővel sem lehetett volna jobban megrajzolni. A lányom születéséig akkora melltartóm lett,hogy ikerszülés esetén, a sapkára nem lett volna gond.
Szó nem lehetett kantáros kismamanadrágról,meg praktikus nagy bugyikról. Szexinek képzeltem magam és ettől az a nagy mozgó hordó sem tántorított el,amit olyan sokáig cipeltem magammal. Nem gügyögtem más gyerekéhez,nem jártam a bababoltokat, semmi nem volt édi, főleg nem édibédi. Hagytam sodródni a kilenc hónapot, teljes harmóniában a bennem lévő albérlővel,egészen a különválásunkig.
Lányom megérkezésével a határozott elképzeléseim feledésbe merültek. Megismertem a rózsaszín összes árnyalatát és bármit el is tudok képzelni ebben a színben. Simán levesz a lábamról egy "léci-léciii" és képes vagyok elénekelni egy dalt akár ötvenszer is.
Szerencsére,szülés után is azt gondolom,h a kantáros nadrág ronda,a cicim még mindig körzővel rajzolt,csak kicsit kisebb átmérővel és a sült kolbász enyhén csípős almapaprikával?Eszméletlen finom.

Lenni ebéd finom?

Az egész napomat a muffinmasszához lehetne hasonlítani. Nem kell méricskélni,elég egy pohár.Lehetsz nagyvonalú a grammokkal, tele fantáziával, mert ez az a recept,amit elrontani sem lehet. Vmi ilyesmi napom volt. Könnyed és kreatív.Csak a kínai kaját hagytam volna ki. Óóó..Kívántam, ettem is belőle,de csak egy keveset.Annyira nem esett jól, h a délutánt alvással töltöttem és még most sem tért észhez a gyomrom. Szerencsére,Fannim ma úgy döntött,h inkább vízfestékezik,mint balettozna, így nem kellett a hátralévő időt rohanással tölteni.
Hazajöttünk, végignyújtóztam a kanapén és erőt gyűjtöttem,mert jön még este egy vendégem. Anyám szerint az ebédért való bennmaradásért igyak egy kis almaecetet vízzel elkeverve. Szerintem, nem szeret már engem. Ilyet egy szülő nem mondhat!:) A gyerekem apja pedig értetlenkedik,h miért próbálkozok ilyen fűszeres dolgokkal, ha az orvos már ezerszer elmondta,h túl satnya a testem az ázsiai konyhához. Ő sem szeret, de legalább nem akart tovább kínozni,mint anyám.
Négy óra telt el az ebéd óta. Még mindig szenvedek,mint a kutya.Habár az nem szokott szenvedni.Képes a több hónapos csontokat újra előkaparni a ribizlibokor alól (titkos rejtekhely) és csámcsogni rajta. Gusztustalan. Vagy ő csinálja jól? El kellett volna ásnom a kínai kaját a kert végébe?...hát..most inkább a "Jóízű wokbüfé" szakácsát ásnám el. Attól viszont félnék,h a kutya kiásná,mert ő is elrontaná a gyomrát. A kínaival.

Hajjal?...hajjaj...

Próbáltam hétköznapi Merilin Monró lenni, de csak a kutyánkat tudtam néha elkápráztatni és van egy sanda gyanúm,h a csirkecsontok nagyban közrejátszottak. Így hát,úgy döntöttem,h levágatom hullámzó fürtjeimet rövidre.
Most jelen pillanatban Meg Ryan és Brigitte Nielsen keveréke lettem,vagyis mókás kislány nagy mellekkel.Azt hiszem:S Persze,nem is lennék szőke,ha nem november vége felé szabadítottam volna meg fejem a hajamtól. Kilépve az üzletből furcsa is volt,h átfúj a fülemen keresztül a szél,körbejárva belül a koponyámat. Óó..de rossz,kinek fenékig ér a homlok...
Azt olvastam vhol,h egy drasztikus változtatás a külsőnkön, jelent vmit. Aha. Remélem,h nem a ma-uri masszázsnak köszönhetem ezt is,mert akkor nagyon spíler a hely,ahova járok:) Mmm....csak most jut eszembe,h egyetlen egy rövid hajú hulatáncost sem láttam még. Najó. Akkor masszázs kilőve. Mi jöhet?....
Most itt várom a változást rövid hajjal,ki tudja.../persze,elsősorban a lottóötös és görög félistenek jelentkezését várom./

Szirénázó kutya és a vonyító katasztrófa.

Sikerült a második szinten is túljutnom. Megtanultam a kenbiki-t,ami a shiatsu masszázsnak egy része és minden nap doin-oztunk kezdésnek.Eszméletlen. Ma reggel úgy ébredtem,h a náthám eltűnt és hihetetlen kipihent voltam.
Tegnap volt egy kis elmélet, ami sok mindenen elgondolkodtatott. Hazafelé az autóban kicsit magamba néztem és azt hiszem, meg kell változtatnom az agyamban ezt-azt. Kifelé vagány vagyok,de legbelül egy nyápic lakozik,aki nem mer kiállni a saját maga boldogságáért.
Mialatt folyamatosan húztam le mihaszna életem, úgy jöttek elő az újításaim,ötleteim,amivel szerintem hamarosan sokkolni fogom környezetem és barátaim.
A masszázs embertelen befolyással van rám. Két nap alatt minden részem megmozgatásra került,hiszen nem csak én masszíroztam,hanem rajtam is gyakoroltak. Persze,a ma-uri az,ami a legnagyobb hatással bír. A legmélyebb helyekről szedi elő az érzelmeimet,elképzeléseimet, megvalósításra váró álmaimat.
Mialatt a felszínre törő megéléseimet próbálom önző mód szavakba önteni, addig az egész ország szirénázik. Katasztrófavédelmi gyakorlatot tartanak. Kint a világvégét próbálják menteni elméleti szinten, én meg filózgatok a kanapén. Mentségemre szolgáljon,h a környékünkön lévő riasztás olyan halk,h a szomszéd kutyájának hangjára előbb csődül össze az utca,mint erre a gyér nyekergésre.Ráadásul az ebnek olyan fülsüketítő a vonyítása,h kb.5 km-es körzetben is meghallani.
"Nagykorú magyar állampolgár lévén katasztrófavédelmi feladatok ellátása érdekében polgári védelmi szolgálatra kötelezhető" is lehetnék. Nem tudom,h mire mennének velem.Semmire sem vagyok jó. Esetleg elrettentő példának.Talán néhány kóbor lelket tudnék megmenteni. Meg azt a vonyító kutyát. Csak egy kicsit lenne csendesebb...

náthás zen.

Megfáztam.Nagyon.A szokásos óvodábólgyerekenkeresztülhazajövő-nátha. Nem hiányzott egyáltalán,főleg, h ma kezdtem a shiatsu masszázs következő szintjét. Síri csend két napig egy tucat emberrel,akik koncentrálnak magunkra és tudás elsajátítására. Csak én töröm meg a némaságot orrom trombitálásával.
Most éppen ebédidő van,így ki is használom az alkalmat egy kis élménybeszámolóra. Szóval...
Kora reggel már arra keltem,h szét vagyok esve. Kint hideg,a busz tömve, én pedig bamba arccal a világba. Hamar odaértem, szinte sejtettem, h gyorsabb,mint az autó. Majdnem h csak nőkkel találkoztam ebben a csoportban. Semmi kungfus, keleti harcművész, önjelölt Buddha,mint első alkalommal. Most masszőrök és a japán masszázs szerelmesei.
Ez a hétvége igen nyugis lesz. Zene nélkül vagyunk egész nap,szinte nem is beszélgetünk. Mindenki meredten figyeli a mestert, a finom mozdulatit próbáljuk ellesni. Teljes mértékben nyugtató hatású,ugyanakkor tanulunk is.
A falak halványsárgára vannak festve, semmi hivalkodás. A bútorzat is igen gyér,de nincs is szükség semmire,csak matracokra.
Nagyon jól érzem magam, leszámítva, h elhasználtam már legalább két csomag papírzsebkendőt.
Holnap már vizsga is lesz belőle és nem csak amit frissiben tanultunk,hanem az elmúlt időszak fogásai és elméleti részei is. Izgalmas. Tulajdonképpen azért tanulom,mert ez teljesen más,mint az európai masszázs. Ez ruhában,zene nélkül, más fogásokkal,de mégis olyan intim hangulatban,h kellően el tudjon lazulni bárki.
Lassan vége az ebédidőnek és kezdődik a délutáni folytatás. Érdekes,h annyira megszoktuk a csendet,h most se nagyon beszélgetünk. De nem is hiányzik. Jó így. Könnyebben szárnyalnak a gondolatok.Mindenről.Meg semmiről.

bánatzsír,fókazsír,libazsír.

..."aki azt hiszi hogy a 10-20 kilós súlyfölösleg ledobása után nem érezné jobban magát az téved és lusta, meg sok eü problémát okozhat a zsírpárna a hason"....

Ezt a kijelentést egy könyörtelen körzeti orvos szájából tudnám elképzelni és nem egy barátoméból,aki egy jóképű faszi és megannyi nőnek megérne egy ajtócsapkodást. Persze,lehet h én is többször elérném a 19 órás metrót,ha kevesebb lennék pár kilóval. De valahogy nem izgat a dolog. Általában akkor szoktam a mérleggel viaskodni,ha vmi legbelül nem stimmel. Éhgyomorra, wc után,minden levegőt kipréselve magamból,teljesen ruhátlanul. Még a körmömet is levágom és ha grammot is lehetne mérni, akkor kettőt levonnék a gyöngyház fényű lakk miatt az ujjaim végén.
Olvastam valahol,h a test lelki okok miatt is kipárnázhatja magát, egyfajta védekezés a külvilággal szemben. Télen pedig tény, többet eszünk a hideg miatt,h ne fázzunk. Megtermékenyülés szempontjából pedig ideális,ha egy nőn van némi felesleg. Könnyebben esik teherbe sovány társaival szemben. Tehát,aki kövér, atlétában is hógolyózhat,garantáltan nem bánthatja senki és a nagycsaládosok útjára léphet.
Természetesen,van egy határ,amit nem érdemes átlépni. Ha cikinek tartod megkérni barátodat,h kösse be a cipőd,mert nem tudsz lehajolni,vagy eszméletlen méretű szerszámod csak tükörből látod,háát..akkor túlöltöztél a hidegre és nem biztos,h megvédted magad a környezetedtől.
El is érkeztünk a választáshoz. Hosszúnyelű cipőkanál férfiaknál,nőknél pedig köldökig kivágott blúzok hangsúlyozása figyelemelterelés végett? .....Vagy...és ez a nehezebbik része, életmódváltás, bizonyos élelmiszerektől sírva búcsúzás és kiválasztott sport kitartó művelése legalább fél évig,de akár életünk végéig?
A lényeg az elhatározás. Akarok e egészséges lenni, szép és időben elérni a metrót? Ha igen,akkor holnaptól diéta és mozgás. Nem akarok?Akkor eszméletlen jól nézek ki,semmi hurka, rajtam a Gyurka és imádom a salátát ebédidőben. Esetleg el se gondolkoztam addig rajta,míg jóbarátom fel nem hozta a témát?
Óó..akkor jelenleg egy boldog nő vagyok,aki szereti a testének minden hajlatát és csak mosolyog a fürdőszobai mérlegre,mert nem érdekli egy deka zsír sem. Kivéve,ha liba. Paprikával. Házikenyérrel.

Dallamos aszfalt

Ma autóval mentem végig a munkahelyemre,mert kiságyat vittem egyik ügyfelemnek. Nem az én érdemem,hanem az unokatestvéremé, hiszen tőle kaptam.Én csak megkérdeztem,h kell e neki még,vagy adományba adhatom olyan családnak,akiknek nagy szüksége lenne rá. Odaadta. Ha tudná,h ez hatalmas segítség....
Szóval pont találtam parkolót az Irodánál. Kivettem az ágy szétszedett részeit,átadtam az újdonsült apukának,aztán mentem is ügyelni. Este hétkor végeztem,mint mindig és a tél közeledtével az egyre rövidült nappaloknak köszönhetően teljesen besötétedett. A nap halovány sugarai sem melegítették már fekete kabátom,így alig vártam,h a fűtés meleget fújjon az ujjából kilógott kezemre,na meg az arcomra.
Hazafelé már nem voltak olyan sokan az úton,talán már mindenki hazaért a családjához,szerelméhez,szüleihez,kutyájához,aranyhalához. Könnyedén lavírozhattam a sávok között, a Cliót lazább pórázra engedhettem,a rádióban pedig Whitney Houston hangja mászott a fejembe. A közlekedésben velem résztvevő autóstársaimat figyelve és természetesen az utat, mégis néha ünnepelt világsztárnak képzeltem magam, aki a stadion közepén énekli ki minden érzését,h rajongóit elkápráztathassa. Ennek hangot adva próbáltam követni az énekesnőt,de hiába a gyermekkori zeneiskolába járatásom, az én dallamaim valahogy borzalmasan hangoztak. De mégis! Áthatott vmi megkönnyebbülés. Hátrahagyva magam mögött az egész napot, más emberek problémáit, a magam gondjait,h mire megérkezem, tisztán tudjak örülni Fannim ölelésének.
Ahogy az M3-as kivezetőjénél még az utolsó piros lámpa megfogott hazáig, átnéztem a másik sávba,a mellettem lévő kocsiba. Hasonló tekintetet láttam a sofőr arcán.Talán ő is már gondolatban otthon jár és a feleségét öleli vagy a macskáját doromboltatja.
Mert valahol mindenkit vár valaki.

fából faragott álmok.

Kezdek furán nézni a lányomra.Elmúlt négy éves és még nem volt beteg. Fel sem tűnne,ha tegnap nem lett volna olyan csöndes. Amikor odabújt hozzám és átölelt éreztem,h tüzel az egész teste a láztól.A szeme csillogott és folyamatosan könnyezett.Elringattam és olyan korán elaludt,h már előre láttam magam, ahogy hajnalban játszom Fannimmal, félig lehunyt szemmel,kócos hajjal,mert kialudta magát.
Úgy ahogy volt, ruhástól vittem fel az ágyába. Az én alvásomig lévő hátramaradt időt böngészéssel töltöttem a neten. Az erőszakmentes kommunikációról kerestem anyagokat,mert egy kedves ismerősöm beszélt róla nekem. Mmm..igen érdekes. Találtam egy oldalt,a neve www.emk.hu
Azt hiszem,beszerzek néhány könyvet ezzel kapcsolatban. Még lefekvés előtt átnéztem a shiatsu masszázs jegyzeteimet is,mert jövőhéten kezdem a második szintet. Már nagyon várom,de valahol a 9.oldalnál bealudtam.Aludtam,álmodtam, forgolódtam,kivánszorogtam wc-re,visszafeküdtem, álmodtam,álmodtam,h a lányommal vagyok és hív....anyaaaa...anyaaa..gyejeee...kinyitottam a szemem.Ez nem álom. Fél 6 és tényleg hív.Megfogtam a homlokát,h van e láza. Semmi. De akkor mi volt vele tegnap? Egynapos betegség nem létezik. Nem is volt időm ezen elmélkedni,mert kócos hajjal,pizsamában, félig lehunyt szemmel fafigurát tologattam idétlenül elváltoztatott hangon egy fából készült várkastélyban.

Szemmel láthatóan.

Ha reggel a szememmel látnál :
A szemgolyód akadozva forogna a két lyukban,mert nem tartalmaz fagyállót a fejem. A kocsi szélvédőjén kitekintve előtted a végállomás,kiszállás,buszgarázs.Mögötte az erdő,talán egy-két hajléktalannal. Robinhúdos életérzés,de ők nem adnak semmit a szegényeknek,viszont el sem vesznek a gazdagoktól. Egy igénytelen szakállas botorkál ki a fák közül,h a pagony melletti Lidlben akciós bort vegyen. 30%os kedvezménnyel,csak vasárnapig!Hideg ellen. Mögöttem az áruház,fanatikus reggeli élelmiszerhajhászokkal.Anyámmal.Is.
Most a szemed kissé hunyorít úgy,mint Bud Spenceré.Nem azért,mert hirtelen behíztad az arcod,hanem mert mosolyogsz. Mert az élet mozijában ingyen jegyed van,ahol láthatod a külvilágot. Totális 3D. Az autóban a Tilos Rádió zenéje,főként azoknak,akik túl sokat szívtak pénteken. Te pedig friss levegőt,mert párásodik a tekinteted és gyorsan pislogsz....és csak pislogsz,csak pislogsz,mert anyám csak macskakonzervért hozatta el magát és a bevásárlókocsija megint színültig tele.

Fájdalomszívó porszívó.

A november úgy látszik,h a nagytakarítás hónapja nekem. Nem csak póktársam haverjainak nyolclábú performance-át gyűjtöm össze portörlőre, hanem hasznos levezetése is lelkem tombolásának csitítására. Talán a porszívó monoton zúgása nyugtat,vagy a rend,h végre megtalálok bármit nem tudom,de azt igen,h még csak 10-ét írunk és elveszítettem egy barátot. Sajnáltam,mert mindennél többet ért,mint a szerelem. Kiadhatod magad úgy,h ne féljél attól megsérülhetsz...önzetlenül adhatsz...blablabla...elég is,hisz akinek vannak barátai,tudja jól milyen az.
Most itt ülök a porszívóval a szobában, pókhálókkal és eggyel kevesebb baráttal. Persze,könnyezni sem tudok és ez az igazi fájdalom,így erőt veszek magamon és talán a ruhásszekrényben is rendet rakok. Habár..nem sok értelme van. Az ajtaját kinyitva egy fekete lyuk,mert annyi sötét felsőm van, h fogalmam nincs sokszor mit is húzok ki éppen. Csak elvétve egy rózsaszín,vagy fehér. Azt hiszem,azokat akkor vettem,mikor soványnak képzeltem magam és boldognak.
Remélem,h nemsokára tisztábban látok majd és nem csak azért,mert megtisztítottam az összes ablakot,hanem mert egy igaz baráti beszélgetés mindig megszelídít.

Csúszós őstehetség

Minden szombaton délelőtt viszem a lányomat korcsolyázni. Mire odaérünk,általában már Lacibácsi,az oktató ott várja a pálya szélén.A negyedik alkalommal vagyunk a Pólus Centerben annak reményében,h egy híres jégtáncosnőt szültem és itt jegyezném meg,h nem be nem teljesült álmomat szeretném megvalósítani Fannim által,hanem ő akart mindenáron csúszós balerina lenni.
Mialatt zajlik az oktatás, én a palánk szélénél átszellemülten figyelem minden mozdulatát a gyereknek, és annyira beleélem magam,h az óra végére szent meggyőződésem,h simán menne nekem is egy dupla Lutz,vagy egy tripla Rittberger. Semmi kétség! Elméletben őstehetség vagyok!
Hazaérve,előkotortam a szekrényből a lánykori rózsaszín fűzős korimat és megmutattam a lányomnak. Természetesen, miközben tátott szájjal bámulta kedvenc színébe öltöztetett lábbelim, rövid történeteket meséltem neki arról,h hogyan kerültem én is ennek a sportnak a közelébe. Hamar elunta:) Háát...ennyit az ösztönzésről és az érdekes gyerekkoromról.
Szerencsére karatéztam, aerobikoztam és síeltem is fiatalon, így még elég sok ötletem van sport tekintetében. Oh!...és de szerettem volna vívni, teniszezni és latin táncos lenni....:)

Ha a távirányítót az életre kapcsolod...

Sírni szerettem volna Jane Austen Emmáján,de sehogy sem ment. Pedig minden adott volt. Havi női probléma, túláradó érzelmek két napig, százas zsebkendő közelben. A tv adásban viszont vmi hiba volt. A kép akadozott,a hang pedig időszakonként úgy elment,h Gwyneth Paltrow szinte a fülembe suttogott. Egyszóval: ÍGY NEM LEHET ZOKOGNI!!
Kihívtuk a T-Com-ot,mert ő itt az egyeduralkodó. Megállapították,h a kábelek,olyan öregek,mint én. Persze, úgy mint egy ráncos feleséget fiatal 25-ösre, úgy a vezetéket is simán le lehet cserélni egy vadi újra,de amíg még egyszer ki nem jönnek,addig ideiglenesen összedrótoztak fent a tetőtérben vmit. Hááát..most már határozottabb volt Gwyneth, viszont anyámnál teljesen elment az adás. Televízió nélkül maradt,ami azt jelentette, h megszűnt csatlakozni a külvilág felé.
Első reakciója a kétségbeesés volt és a düh. Miután kitombolta magát és még szegény apámat is hibáztatta,aki 14 éve már nem él rájött,h a világ ilyenkor se áll le. Sőt! Észrevett egy csomó mindent. Rájött,h a kutyánk öregszik és eme megállapítását arra alapozta,h kárörvendő arca az ebnek erősen őszül. Remek. Évek óta ilyen. A Fannimat is nagynak találta. Hát,igen. Négy éves is elmúlt már. Tehát, míg ő a tv-t bámulta, a körülötte lévő emberek, állatok és tárgyak megváltoztak.
Tegnap egy szuper sálat kötött az unokahúgaimnak, ma pedig a nagyobbiknak tanította a szabásminta kirajzolását. Jó újra találkozni anyámmal. Viszont szombaton megint lesz legalább 100 csatornája,ami közül kedvére válogathat. Remélem, h most már nem engedi,h elmenjenek mellette a napok,az évek,a hónapok.