Ahogy mennek a napok és évek, úgy telik meg fejem a történésekkel,emlékekkel és érzésekkel. Minden,amin keresztülmentem, átitatott és formált. Hol azon az úton jártam,mi ki volt jelölve,hol pedig göröngyös ösvényen csak azért,mert ott színpompás virágok nyíltak. A végén persze, mind odaérünk ahová mennünk kell, de valaki hétvégi pikniknek éli meg, más pedig dzsungeltúrának.
Ha már elérted a 40 éves kort,úgy elmondhatod, h az uzsonnád felét megetted és kezded betörni a kirándulócipőd.
Két barátom is elérte ezt a kort, és mind a ketten meglepetéspartit kaptak ajándékba. /Mivel az elsőn voltam csak ott,ezért azon keresztül tudom gondolataim megfogalmazni./
Vártuk,h hazajöjjön. Nem tudom mennyien lehettünk,de ahogy körbenéztem, pontosan azokat az arcokat láttam,akik jóbarátom életét végigkísérték.Hm.Születésem óta ismerem. A családja és barátai,kik nem csak jót mulattak vele egyszer,hanem részesei voltak mindannak, amit ők is átéltek vele együtt.
Mikor megérkezett, a csöndes ház hirtelen megtelt kacagással, mert örültünk a pillanatnak,h ezt is közösen nevetjük. Nem tudom,h ő mit érzett, de én úgy láttam,h zavarban volt.Talán a meghatottságtól vagy csak egyazon időben volt ott minden,mit egykoron megélt.
Két év (najó,másfél....najó,egy év és 4 hónap) múlva negyven leszek. Nem hiszem,h lesz meglepetésbulim. Hiszen ki tudja,h kik voltak azok az emberek,kik 40 éves utazásom alkalmával igazán jó utastársaim voltak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése