Kezdek furán nézni a lányomra.Elmúlt négy éves és még nem volt beteg. Fel sem tűnne,ha tegnap nem lett volna olyan csöndes. Amikor odabújt hozzám és átölelt éreztem,h tüzel az egész teste a láztól.A szeme csillogott és folyamatosan könnyezett.Elringattam és olyan korán elaludt,h már előre láttam magam, ahogy hajnalban játszom Fannimmal, félig lehunyt szemmel,kócos hajjal,mert kialudta magát.
Úgy ahogy volt, ruhástól vittem fel az ágyába. Az én alvásomig lévő hátramaradt időt böngészéssel töltöttem a neten. Az erőszakmentes kommunikációról kerestem anyagokat,mert egy kedves ismerősöm beszélt róla nekem. Mmm..igen érdekes. Találtam egy oldalt,a neve www.emk.hu
Azt hiszem,beszerzek néhány könyvet ezzel kapcsolatban. Még lefekvés előtt átnéztem a shiatsu masszázs jegyzeteimet is,mert jövőhéten kezdem a második szintet. Már nagyon várom,de valahol a 9.oldalnál bealudtam.Aludtam,álmodtam, forgolódtam,kivánszorogtam wc-re,visszafeküdtem, álmodtam,álmodtam,h a lányommal vagyok és hív....anyaaaa...anyaaa..gyejeee...kinyitottam a szemem.Ez nem álom. Fél 6 és tényleg hív.Megfogtam a homlokát,h van e láza. Semmi. De akkor mi volt vele tegnap? Egynapos betegség nem létezik. Nem is volt időm ezen elmélkedni,mert kócos hajjal,pizsamában, félig lehunyt szemmel fafigurát tologattam idétlenül elváltoztatott hangon egy fából készült várkastélyban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése