2011. november 21., hétfő

Szirénázó kutya és a vonyító katasztrófa.


Sikerült a második szinten is túljutnom. Megtanultam a kenbiki-t,ami a shiatsu masszázsnak egy része és minden nap doin-oztunk kezdésnek.Eszméletlen. Ma reggel úgy ébredtem,h a náthám eltűnt és hihetetlen kipihent voltam.
Tegnap volt egy kis elmélet, ami sok mindenen elgondolkodtatott. Hazafelé az autóban kicsit magamba néztem és azt hiszem, meg kell változtatnom az agyamban ezt-azt. Kifelé vagány vagyok,de legbelül egy nyápic lakozik,aki nem mer kiállni a saját maga boldogságáért.
Mialatt folyamatosan húztam le mihaszna életem, úgy jöttek elő az újításaim,ötleteim,amivel szerintem hamarosan sokkolni fogom környezetem és barátaim.
A masszázs embertelen befolyással van rám. Két nap alatt minden részem megmozgatásra került,hiszen nem csak én masszíroztam,hanem rajtam is gyakoroltak. Persze,a ma-uri az,ami a legnagyobb hatással bír. A legmélyebb helyekről szedi elő az érzelmeimet,elképzeléseimet, megvalósításra váró álmaimat.
Mialatt a felszínre törő megéléseimet próbálom önző mód szavakba önteni, addig az egész ország szirénázik. Katasztrófavédelmi gyakorlatot tartanak. Kint a világvégét próbálják menteni elméleti szinten, én meg filózgatok a kanapén. Mentségemre szolgáljon,h a környékünkön lévő riasztás olyan halk,h a szomszéd kutyájának hangjára előbb csődül össze az utca,mint erre a gyér nyekergésre.Ráadásul az ebnek olyan fülsüketítő a vonyítása,h kb.5 km-es körzetben is meghallani.
"Nagykorú magyar állampolgár lévén katasztrófavédelmi feladatok ellátása érdekében polgári védelmi szolgálatra kötelezhető" is lehetnék. Nem tudom,h mire mennének velem.Semmire sem vagyok jó. Esetleg elrettentő példának.Talán néhány kóbor lelket tudnék megmenteni. Meg azt a vonyító kutyát. Csak egy kicsit lenne csendesebb...

Nincsenek megjegyzések: