Minden szombaton délelőtt viszem a lányomat korcsolyázni. Mire odaérünk,általában már Lacibácsi,az oktató ott várja a pálya szélén.A negyedik alkalommal vagyunk a Pólus Centerben annak reményében,h egy híres jégtáncosnőt szültem és itt jegyezném meg,h nem be nem teljesült álmomat szeretném megvalósítani Fannim által,hanem ő akart mindenáron csúszós balerina lenni.
Mialatt zajlik az oktatás, én a palánk szélénél átszellemülten figyelem minden mozdulatát a gyereknek, és annyira beleélem magam,h az óra végére szent meggyőződésem,h simán menne nekem is egy dupla Lutz,vagy egy tripla Rittberger. Semmi kétség! Elméletben őstehetség vagyok!
Hazaérve,előkotortam a szekrényből a lánykori rózsaszín fűzős korimat és megmutattam a lányomnak. Természetesen, miközben tátott szájjal bámulta kedvenc színébe öltöztetett lábbelim, rövid történeteket meséltem neki arról,h hogyan kerültem én is ennek a sportnak a közelébe. Hamar elunta:) Háát...ennyit az ösztönzésről és az érdekes gyerekkoromról.
Szerencsére karatéztam, aerobikoztam és síeltem is fiatalon, így még elég sok ötletem van sport tekintetében. Oh!...és de szerettem volna vívni, teniszezni és latin táncos lenni....:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése