Mostanában sok a várandós körülöttem, szinte környékez a gyermekvállalásomról szóló élményeim leírása.
Mikor a blogot elkezdtem írni, már javában újdonsült anyatigrisként éltem mindennapjaim,aki minden pillanatban képes volt rácsodálkozni arra a kis tündérre,akit 9 hónapon keresztül a melle alatt,a puncija felett és a háta előtt hordott.
Teherbeesésem kisebb változást idézett elő bennem,így nem volt nehéz rájönnöm, h állapotos vagyok. Az első hónapjaimat a mester utcai hentesnél töltöttem sült csirkecombok,tarják,kolbászok társaságában. Enyhén csípős almapaprikával! A közeli építkezésen dolgozó melósok voltak a reggeliző partnereim és ámulattal nézték nap mint nap,ahogy élvezettel csúsztattam le minden egyes zsíros falatot. Kívánós voltam a nap 24 órájában.
Ahogy teltek a napok, a cicim is egyre nagyobb lett. Szabályos félgömb,amit körzővel sem lehetett volna jobban megrajzolni. A lányom születéséig akkora melltartóm lett,hogy ikerszülés esetén, a sapkára nem lett volna gond.
Szó nem lehetett kantáros kismamanadrágról,meg praktikus nagy bugyikról. Szexinek képzeltem magam és ettől az a nagy mozgó hordó sem tántorított el,amit olyan sokáig cipeltem magammal. Nem gügyögtem más gyerekéhez,nem jártam a bababoltokat, semmi nem volt édi, főleg nem édibédi. Hagytam sodródni a kilenc hónapot, teljes harmóniában a bennem lévő albérlővel,egészen a különválásunkig.
Lányom megérkezésével a határozott elképzeléseim feledésbe merültek. Megismertem a rózsaszín összes árnyalatát és bármit el is tudok képzelni ebben a színben. Simán levesz a lábamról egy "léci-léciii" és képes vagyok elénekelni egy dalt akár ötvenszer is.
Szerencsére,szülés után is azt gondolom,h a kantáros nadrág ronda,a cicim még mindig körzővel rajzolt,csak kicsit kisebb átmérővel és a sült kolbász enyhén csípős almapaprikával?Eszméletlen finom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése